|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nem folyik mostanság kezemben a tinta,
Táncoló tigrisek keresztül rajtam,
Mint akárhol egy, jó, öreg körhinta.
Lehetnék én is egy közülük talán,
Tizennyolc rúnám rájuk hagytam,
Az élet reménnyel felkent falán.
Bútorlapok alatt érzem a csíkokat,
A narancssárga elborítja a Napot,
A fekete rámtáncolja az idõsíkokat.
Már én is táncolok velük valakin át,
Karmolok, harapok, ütök, ölök,
És halljuk a kacagó lélek szakítását.
Még egyszer, még egyszer, még egyszer,
Mintha arkangyalok lennénk, vagy mi,
Körbefolyik a feketenarancs vegyszer.
Amíg fel nem faljuk teljesen,
Karmolunk, harapunk, ütünk, ölünk,
Majd keresünk egy új gazdatestet.
S üres, kis testem ott hever,
Egyedül, kihasználva mosollyal,
Távolodok a mozgólépcsõn egyre fel.
Integetek magamnak bánattal,
Megbánva kínos, kegyetlen tettem,
S beengednek narancsfekete hátammal.
Még nem tudják, ki vagyok,
Felordít bennem a vad vér,
Mint ember sohasem változok.
Nesztelenül végzem a dolgom,
Hogy túléljem a szívlidérceket,
Örökéletemet soha el nem dobom.
Szeretnek, elviselnek, gyûlölnek,
Visszacsúszok szépen az õserdõbe,
Fogaimon száradnak cseppjei véremnek.
Magamat vájom a sírkõbe,
Adrenalin madara tovább szárnyal,
S akit szeretek azt is hátba támadom.
Ilyen egy szeretõ öngyilkos árnya! |
|
|
- február 12 2008 05:29:44
Érdekes szóképek voltak, mint maga a tartalom is. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
