|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
halkan lábujjhegyen surrant ki a remény
alvó szívem ajtaját résnyire hagyta
hideg szökött be és szemet szúró fény
s a szép álom a padlóra zuhanva
lett szilánkos szüntelen fájó valóság
rongyos ruhában dideregve nézett rám a jóság
a vágyam már elgyengült kicsiny madárka
ki rabként neki száll az ablaküvegnek
míg végül földre zuhan törött szárnya
már nem vitorlája a szeleknek
gyógyítanám ha a remény visszajönne
de érzem én nélküle szeretlek majd mindörökre
|
|
|
- május 30 2014 13:42:04
Szépséges gondolatok, csodás szó-köntösben.  Üdv. Éva |
- május 30 2014 17:54:26
Nagyon-nagyon tetszett a versed, kedves Janus!
Gratulálok: Pircsi |
- június 01 2014 12:26:21
csodaszép, és nagyon fájó... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 19. péntek,
Viola napja van.
Holnap Teofil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
