|
 Vendég: 132
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Az hittem lelkünk egyformán zenél,
csak pillanat vágy volt, suhanó szenvedély.
Szerelem nem hevít, parazsa nem éget,
mégsem vártam ilyen drámai véget.
Wiskys poharadért nyúlsz, cigidet keresed,
nem felelsz, nem is kérdezek,
megláttam kezeden arany jegygyűrűdet.
Kimondhatatlan ürességet érzek.
Te elmentél, én ismét egyedül vagyok,
Nem hagysz bennem nyomot, lezuhanyozok. |
|
|
- június 02 2014 11:11:03
Jaj, kedves Lana!
A lelket és a szívet ért sérelmeket és fájdalmakat nem lehet "lezuhanyozni" sajnos, azért meg kell szenvedni, mire végleg feledésbe merülnek, ha egyáltalán tudnak...de az idő majd mindent megold...igen, a jó hosszú idő...addig pedig írni, írni, és ismételten írni kell, az utolsó morzsáig "kitakarítani". Ha kell, százszor, ezerszer is kiporszívózni, még vizes takarítógéppel is...
Kívánok Neked hozzá erőt, egészséget...sok-sok szeretettel: Évi |
- június 02 2014 13:28:46
Kedves Lana!
A versed befejező két sora számomra a csúcs!
Szeretettel: Radmila |
- június 02 2014 16:20:14
Bizony az ilyen "kaland" járhat csalódással.
Gratulálok, nekem is az utolsó két sor tetszik, ez a vers csúcspontja!
 |
- június 02 2014 19:00:08
Kedves Lana! Szeretettel gratulálok versedhez és hogy ezt így letudtad írni!
Szeretettel üdvözöllek! Jessie./ |
- június 03 2014 22:52:36
Komoly élettörténet pár sorban...!
Fantasztikusan jól sikerült, nagyon átjött a lélek hangja és kellően ütős is, a lemondással együtt!
Poétaöleléssel és szeretettel csak gratulálni tudok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
