|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Néha, mikor nem figyel a csend és nem lát fürkész tekintet:
Meggyújtom a kék fényű lámpást padlásán az álmoknak,
Kinyitom a titkolt zárat bennem és kicsukom a kintet;
Most csillag a szívverés, s a világ tágra nyitott ablak,
És itt létezel: itt valódi az ábránd, a neved igaz,
Ha pedig hívlak, meghallod, boldog mosollyal válaszolsz,
A hangod játszani vágyódó szellőfodor, édes tavasz:
Itt vagy, tényleg itt vagy, lélegzel és élettől zakatolsz!
Többé nem érdekel, hogy ki lát, hogy ki hall - többé nincs titok,
Lakat nem kattan, retesz nem zár álmot soha, soha már;
Mohó nyelvemmel nyelved arcára mézes csókot rajzolok,
És szíved ölelem, amíg csak Föld forog és óra jár. |
|
|
- június 13 2014 18:31:47
Tetszett költeményed. |
- június 13 2014 20:02:58
Kedves Szabi!
Lenyűgözően szép a versed.
Gratulálok!
Szeretettel: Vali.  |
- június 13 2014 21:04:04
Szeretettel olvastalak: Radmila |
- június 14 2014 10:55:26
Egyszerűen nagyszerű!
Jó, hogy olvashattam: KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 29. szombat,
Beatrix, Erna napja van.
Holnap Rózsa napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
