|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Már nem tudok szenvedni.
Feszüljön papírra más.
Mit bánom én, kövezzetek meg,
tudom, hogy árulás.
Egyszer már meghaltam.
Nem temetem el magam.
Nem csüggök a semmi ágán,
hiszen szívemnek trónja van.
Jajongjon északi széllel
tépázott viharmadár,
akire saját vak tükre néz
és csak árnyéka vár.
Rágja le csontig körmeit.
Bolyongjon meddő tájakon.
Hajszoljon ködös álmokat.
Hajoljon rá a fájdalom.
Vagy kövüljön hallgatásba,
mint az a pillanat,
amely változhatatlanná lett
immár a sír alatt.
Nekem ezt nem szabad.
Elszéledt rajtam az élet.
Lobognak bennem vér-szavak.
Pipacsmezőként égek.
Illat-tornádóval tört rám a kikelet
dübörögve.
Bennem a tél elveszett
és tavasz lett örökre. |
|
|
- június 20 2014 06:26:42
Különleges, egyedi VERS,- végre...
Paradox módon az elmúlás és újjá születés feszíti a sorokat és a mondanivalót, ettől érdekes és izgalmas a versed,- kifejezetten tetszett!!! Gratulálok!
Szeretettel:
szí |
- június 20 2014 15:45:41
Jó kis eszmefuttatás, örömöm, hogy olvashattam!
Köszönve az élményt, őszinte tisztelettel: KíberFeri   |
- június 20 2014 23:34:18
fantasztikus vers... |
- június 23 2014 00:42:29
Kedves KiberFeri, mse, szoszircsi! Köszönöm, hogy olvastátok a versem. Örülök, hogy tetszett. Most vettem csak észre, hogy kihagytam egy a betűt a címéből . |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 19. kedd,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
