120 percbe zárva jöttél
kinek gyûjtötted fényeid?
hoztad az Isten testét
ki várt, ki kérte az
egymásba zárt körök
ismétlõdõ átfordulását
kiért szólnak a fúgák az
elõretolt emlékezet
infravörös sípjaiban
(Judit egyetlen verse hozzám)
É R T E D
(Az elsõ mondat Juditnak)
Egyre csak egyre csak ÉRTED baktat a hexameterrel
a lusta jambusok nyomán a vérvirágos, árva toll,
kalapácsos szirmokért álmosan forog
rím-szegecsre várnak a bimetall-sorok:
fogadd hát kutadhoz a megszomjazott látomásokat,
hogy központi záradhoz szinkronizálhassam
tudat-villongásaim ultraibolya esõjét!
denes - február 12 2008 16:03:52
Gábor mester-i volt. Jól kiegészítitek egymást.
Gabor mester - február 12 2008 16:20:10
... és ezt õ is tudja, 35 év múltán is, amikor az Akadémia ... könyvtárában tkp. azzal búcsúztunk, hogy bármikor folytatni tudná - amit talán el se kezdett (annak ürügyén kerestem föl enyi idõ után, hogy átadhassam neki ezt a verset, a késõbb közlendõ Lorca lányával együtt. Utóbbi az egyetlen, ami eddig nyomtatásban megjelent. De majd most, a Könyvhétre...)
cookie001 - február 14 2008 08:03:58
Az intellektus összefonódása,némi hiányérzettel...
Gabor mester - február 14 2008 19:55:18
Mi hiányzik, cookie001? Az-é, amire gondolok - az igen, máig -, vagy más... Észrevette valaki, hogy Judit "infravörös sípokról" ír, nekem van egy "vérvirágos" - ez a látható fény tartománya - és van egy ultraviola, ami az ellenkezõ póluson van, mint az infra...?
