Napkorong

Száz éve…

Füstölgött a levegő,

A Belle Epoque az Adrián üdült,

Koldusok ültek paloták előtt,

És megreszkettette a levegőt

Az éber rémálmok hada…

—-

Száz éve…

Valaha…

—–

Apostoli uralkodónk,

Szegény,

Pofaszakállas, ősz,

Öreg legény;

Mindent meggondolt,

Megfontolgatott;

De maga után csak

Halált hagyott.

——

Száz éve történt…

A tömeg hevült;

S a vén kontinens tűzbe,

Vérbe,

Pusztulásba;

Gépi tömeggyilkosságba,

Szennybe

Elmerült.

——

Száz esztendeje;

A kultúrember szervezetten ölt -

És pokollá változott

A Föld.

——-

Ágy lett a sár,

Meg kenyér a fakéreg;

Veszteséglisták mocsarán keresztül

Vonultak szürkén,

Véresen

A népek.

——

A klasszikus modernség szép világa

Leszállt

A lövészárok iszapjába.

—-

Európa hadi beteg,

A hosszú mély árok-sebek mellett

Srapnel-zápor pereg,

És groteszk holdbéli rengeteg

Mentén

Tetemek,

Valódi

Holttest-tengerek.

—–

Már száz év elhaladt,

De lábunk alatt

Valahol még mindig megmaradt,

Még mindig kísért

Az iszonyat.

—-

A modern racionalitás ennyit ért?

Milliók haltak

Semmiért.

—-

Az ember vesztett,

Nyert a gyilkolás,

A világ azóta

Más.

—-

Eltemetettek,

Temetetlenek,

Egyenruhás mártír kisemberek,

Haláluk által újul a világ;

Rosszabb lehet.

—–

Az Idő mezején

Letört Életek tarlói hevernek;

Sír millió meg nem született gyermek,

S a meg nem élt szerelmek

Szürkén kísértenek.

—–

Fejfák, emlékek elkorhadtak mára,

A jelen kába,

Sötét múltba,

Jövő éjszakába

Bámulni gyáva,

Legszívesebben mit se hallana.

—-

Száz éve…

Valaha…

—-

A végén vigyorog a romokon

A gyarmatszeletelő

Trianon.

—-

Ma is erőszak lebeg

A világ felett,

Mint reklám-rettenet.

—

Buta suhanc – kis mészáros,

Virtuális halálgyáros;

S boldogan vigyorog,

Ha a képernyőn kihal

Az ellenséges város…

—-

Hiába minden vers, dal, szép mese,

A világ nem különb

Ma se.

—-

A magas célok ma se magasabbak,

S az aljasok még ma is

Aljasodnak.

—–

A pénzt szolgáló művészet: cinizmus,

De a valódi líra:

Optimizmus.

—–

A költői Lét: véges Végtelen;

A Cél mindig

A Teljesség legyen.

—–

Megpihenni csak akkor lehet,

Ha Múzsák közt

Végleg elhallgatnak

A fegyverek.

—–

Száz éve…

Valaha…

—-

Az emberlét pótolhatatlan,

Örök, szép csoda;

Nem mehetünk lövészárokba

Többé soha.

—–

Száz éve…

Valaha…

—-

Vérfürdőt teremtett a hamis béke;

Isten könnyétől fakul

Az emléke.

Hozzászólások

KiberFeri - június 24 2014 16:14:08
HÚ-HÚ-HÚ! Bravó!
Ezt aztán nevezem...
Történelmet tettél írásba, de nagyon jól. Nagy igazságokat is írtál, meg emberi mocsokról is! Mementó lett!
Kalapemeléssel, főhajtással, elismeréssel: vivát, vivát, vivát!
KíberFeri