|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Az idő síkjával végül
napom el-elhaladt,
utolsó földi
alkalmatosságom egy
pad maradt.
Elrévedt tekintetemmel
még az égre néztem,
már-már csillagfényben
magam látni-látni véltem.
Az idő telt vélem,s
lassan éltem múlva-múlott,
arcomra virágok szirma
hullva-hullott.
Tán titkos méreg ereim,
már rágva-rágta,mint
valami féreg,s még érted
volt szívem forró,mikor
már padom szélén értem
ült a holló.
Mennyei terekről
károgva-károgott nekem,
hogy ott lesz majd
kegyelmem, Ó tudtam,
nemsokára itt hagylak
halva,édes szerelmem.
Köd fátyolán repül majd
lelkem messze-messze,
téged örökkön-örökké
szeretve és soha lelkemből
el nem feledve.
Nem tudom majd síromon
virág lesz-e vagy csak kóró?
- Most pihenj Poe!
Csendre inté lelkem a holló.
Ha majd éltem elmúlik és
virágszirma arcomra nem
hullik,s rég már felettem
mindent lep a hó,gondolj
rám édes,hisz érted volt
Edgar Allan Poe.
Mert hittem volna még
kedvesem,hogy reánk
boldog évek sora vár,de
jött a holló,s nem jövök
vissza soha...soha már!
Majd létem síkja végén
örökre lecsukódott
szemem,s nem fogják
már többé soha tudni,
hogy mi történt velem.
De hozzád kedvesem
égi térből szavam lesz
szívhez szóló,éjnek ködös
éjjelén szerelmes üzenetem
viszé-viszé hozzád,majd el...a holló.
Ádám J. Csaba 2014. július 01.(kedd) - (Edgar Allan Poe emlékére!)
|
|
|
- július 01 2014 12:13:27
Drága Kisfiam!
Méltó megemlékezés versed az író-költőről. Olvastam a "Holló" c. versét, jól asszociáltál versed mondanivalójával. Értem, hogy mi "fogott" meg ebben a versében Téged és végtelenül sajnálom, hogy Téged is emlékeztetett. De a fájdalmakat, gyötrelmeket ki kell írni magunkból, így gyógyul a lélek.
Szeretettel gratulálok szép emlékversedhez.
Puszillak sok sok szeretettel: anyud  |
- július 01 2014 12:16:55
Drága Anya! Nagy szeretettel köszönöm kedves méltatásod felém és versem felé,amit nagy tisztelettel fogadtam.
És szívből köszönöm nagyon igaz szavaid és véleményed és értésed
szeretettel!
Szeretettel ölellek! Kisfiad! |
- július 01 2014 12:23:19
Kedves Jessie!
"Majd létem síkja végén
örökre lecsukódott
szemem,s nem fogják
már többé soha tudni,
hogy mi történt velem."
Valóban talán senki sem tudja, hogy mi történt az utolsó óráiban.
Remek verset írtál a költő óriásról, szeretettel olvastam.
Gratulálok:Jani |
- július 01 2014 12:24:58
Tetszene..., ha a rímek nem lennének a sorokban eldugva... nem értem, Poe nem szabadverseket írt... |
- július 01 2014 12:46:54
Kedves Jani! Nagyon köszönöm kedves visszaidézésed és kedves méltatásod felém és versem felé,amit nagy tisztelettel fogadtam!
Tisztelettel üdvözöllek! Jessie./ |
- július 01 2014 12:50:33
Kedves Haaszi!
Én viszont írok szabad verseket és ezt nem Poe írta a másik meg,hogy a rímek direkt vannak ott ahova én tettem.
Amúgy meg egy fantázia vers,ami össze van gyúrva életem momentumával.
Tisztelettel köszönöm kedves méltatásod!
Üdvözlettel! Jessie./ |
- július 01 2014 13:21:08
Fantáziád az van!
Bőséggel áradsz!!
Tudatosabban érdemes a formát is megválasztanod,
ha komolyabban írsz!
Irénkének is jóindulata jelez!
Ölellek!
kata |
- július 01 2014 16:50:07
Engedd meg a véleményemet, hogy a rímkérdést én is hiányolom A "mester" szerintem sem irt szabad verseket.
A mondanivalód azonban nagyon jó és tetszik is.
KíberFeri |
- július 01 2014 20:26:57
Kedves Feri és Kata! Haaszi-nál már utaltam rá hogy mi is ez a vers,de kifejtem jobban.
Ez a vers nem műfordítás,nem követei még nyomokban sem Poe-nak a stílusjegyeit és meg sem próbálnám,mert én egész más stílusban írok már elég rég.
Verseléseim fantázia világokra épül,amit én találok ki a saját stílus formámmal.
Megtudok oldani olyan szemszögbeli látásmódokat,amit egy esetleg rég elhunyt személy gondolhatott úgy magának,akár költészet nélkül is.
Eme versemben egy elvont hangsúlyosság van,amit követni kell és kapcsolódnak hozzá a rímek és aki ezt a hangsúlyt megérti,ami nem nehéz,akkor megtalálja a rímek összhangját.
Versemmel közel sem próbáltam meg utánozni a költőt,s ami momentumokat tettem bele felőle, azt az ő tiszteletére tettem.
Az én szabad verselésem,s a saját stílusom öntöttem versbe a költőért.
Az írás szabadságát elvenni másoktól nem szabad,ahogy te írsz és ahogy írnak mások azt tiszteletben tartom még akkor is,ha helytelenül ír esetleg,legfeljebb nem véleményezem,mert igaz a helytelen írás már nagyon messzire megy dolgokban,de azt akkor is tiszteletben tartom,hogy az-az ember is próbál alkotni és itt hagyni magából valamit és ezzel idővel még segít is azon,ha esetleg helytelenül ír,hisz mindenki fejlődik attól mindenképp,amit csinál és lehet,hogy sokára talán,de kiérdemli azt az elismerést egy pillanatra,hogy amit alkotott,annak lett értelme.
Ez lenne az írás szabadsága,amihez minden embernek joga van,eme földön és ha mindig azt néznénk a művészeknél,hogy ezt így nem kellett volna,meg úgy nem kellett volna,akkor kevesebb lenne a művészet sokkal,mert a művészek egy nagy család,akik kicsit azért vannak,hogy olyan embereknek,akik képtelenek,bármely ágát képviselni,azoknak egy pillanatnyi álmot adjanak azok,akik alkotnak és ezzel örömöt szerezzenek,akár egy pillanatra is.
Tisztelettel köszönöm az elismeréseket és a kritikákat!
Tisztelettel mindenki felé: Jessie./ |
- július 01 2014 21:01:07
Kedves Jessie!
Nagyon szerettem Poe verseit, még diák koromban tudtam is a HOLLÓ-ból néhány versszakot, "És szólt a holló, soha már!"
Csak ennyi maradt meg.
Nekem a Te változatod is tetszik, hiszen megemlékezés a fiatalon elhunyt Edgar Alen Poe-ról és nem pedig utánzás!
szeretettel olvastalak: Pircsi |
- július 01 2014 21:28:28
Drága Pircsi! Nagy szeretettel és tisztelettel köszönöm kedves véleményed és szavaid,amit nagy örömmel is fogadtam!
Nagy öröm számomra,hogy szeretetted Poe-t !
Köszönöm kedves méltatásod felé és versem felé!
Szeretettel ölellek! Jessie./ |
- július 01 2014 22:39:00
Jessie!
És képzeld, meg is volt Poe verses kötetem, és valaki kölcsönkérte
és elfelejtette visszahozi, én meg nem emlékszem, hogy ki volt!
De még azt képzeld, hogy az Édesapám is ismerte a Holló c. versét!
Ódb: Pircsi |
- július 02 2014 06:15:57
Drága Kisfiam!
Azt mondta nekem egy költő ismerősöm, hogy "az a jó költő, illetve azzá válik, akinek van fantáziája. És úgy tud írni mindenről, mintha vele történtek volna meg az események, amiről ír, és az olvasó nem tudja eldönteni, hogy fikció-e amit ír, vagy valóság." És ez így igaz. Én úgy gondolom, hogy ez Nálad rendben van.
Egy másik ismerősöm azt mondta, hogy neki nincs fantáziája, ő csak azokat a dolgokat tudja leírni, amik vele megtörténtek, ezért nem is fogadta el az én fantáziavilágomat, mintegy degradálta kissé, azt Ő nem sokra tartotta, azt mondta, hogy az nem az igazi, de engem pedig roppant nem érdekelt.De ettől függetlenül, hogy neki nem volt fantáziája egész jó szonetteket írt a valóságról, az életéről. Nekem tetszett.
Én rabja vagyok a rímeknek, - azt hiszem, hogy ez már kiderült a versszerűségeimből- és a ritmusnak. Főleg a kötött formának. De ugyanakkor olvastam én már csodálatos verseket, amely szabad vers kategóriába tartozik - ott vannak rímek belül -, vagy olyat is, amelyben egyetlen rím sincs, de valahogyan olyan dallamos, és a mondanivaló annyira szuper, hogy észre sem veszem, hogy nem rímelnek a sorok, és nagyon tetszik.
Ugyanakkor olvastam már olyan verset is, ahol tutira meg voltak a rímek, szótagszámok, minden a szabályok szerint, de a mondanivaló csapnivaló volt, egyszerűen hiába csengtek a rímek, élvezhetetlen volt, mert, órákat kellett ülni felette és akkor sem értette az ember, hogy miről is akar szólni a vers.
Én úgy gondolom, hogy költői véna feltétlenül szükségeltetik. Én úgy látom, hogy Nálad ez megvan, ugyanakkor tudod ötvözni a fantáziát a valósággal, könnyedén jönnek a gondolatok. Mivel Te húsz éve írsz, - mely nem kis idő én úgy gondolom - véleményem szerint meg is látszik a verseléseden. Ezt most minden elfogultság nélkül - mert miért is ne lennék elfogult, hiszen a gyermekem vagy, még ha nincs is biológiai kapocs, de ott vannak az érzelmek - írom, és tudod, hogy akkor is megírtam a véleményemet ha negatív volt, de az nem a költészetedre vonatkozott, hanem egyszerűen nem értettem veled egyet a témában. Talán egy alkalom volt ilyen az öt hónap alatt, mióta ismerjük egymást. Én úgy vagyok a kritikákkal, mint szegény elhunyt barátom, aki a művészet két ágában is jeleskedett, nagyon jókat írt, gyönyörűen festett, azt mondta egy negatív kritikára, hogy "igazad van, de én nem változom senki kedvéért, ez vagyok én, ezek az én érzéseim, gondolataim fantáziával, vagy anélkül, ha nem tetszik ne olvass!" És én maximálisan egyetértettem vele. Én egyre inkább eljutok arra a pontra, hogy tényleg csak ahhoz a vershez szólok, ami "megfog" tök mindegy, hogy rímel vagy nem, vagy milyen a rímszerkezet, de mond valamit számomra.Volt egy ismerősöm egy másik klubban - igaz, hogy nagyon rászálltak a kritikusok, már-már nyílt a nem létező bicska a zsebemben - aki lépten-nyomon "átdolgozta" a versét, úgy ahogy azt az egyes kritikusok javasolták szubjektíven. Annyira meg akart felelni mindenkinek, roppant érzékeny lelkivilágú volt, és minden egyes "átdolgozása" könnyek között zajlott. Majdnem abbahagyta az írást, de láttam szenvedését és a segítségére siettem. önbizalmat öntöttem belé,és rengeteg üzenetet váltottunk, mire végre megértette, hogy mindenki aki versírásra adja a fejét, elsősorban önmagának kell, hogy megfeleljen - mert érzi azt az ember aki tud írni, persze, csak az, hogy jó-e az a vers amit írt, vagy nem, publikálható-e vagy nem -, a kritikából pedig csak annyit szabad mellre szívni, amivel ő is egyetért, egyetlen betűvel sem többet. Mert akkor az már nem az ő írása, nem az ő gondolatai, és én ebben látom a költői szabadságot.
Lehet, hogy egy kissé eltértem a tárgytól, de a versedről a véleményemet már elmondtam, és az nem fog változni.És mivel szeretek "beszélgetni" - na ezt is a pofámhoz verték egy párszor, de ez sem érdekelt -, el kellett, hogy mondjam, hogy mit gondolok én a versírásról, versekről, verselőkről. Nem szeretem a "költő" kifejezést, de csak azért nem, mert "vándorlásaim során" az elmúlt két évben bizonyos irodalmi klubokban visszásságokat véltem felfedezni. Nagyon sok ÖNJELÖLT KÖLTŐ volt, és én csodálkoztam, hogy honnan meríti a bátorságot ahhoz valaki, hogy önmagát piedesztálra, illetve a parnasszusra emelje.Na de ez már tényleg más téma.
Drága Kisfiam, ne haragudj, hogy ilyen szűkszavú az anyád, de én akkor is az anyád maradok és Te a fiam.
Puszillak szeretettel: anyukád |
- július 02 2014 15:17:29
 |
- július 02 2014 19:03:16
Kedves Pircsi! Módfelett örülök,hogy családodon belül is ilyen érdeklődés volt Poe felé!
Tisztelettel köszönöm szavaid és érdeklődésed szeretettel!
Szeretettel ölellek! Jessie./ |
- július 02 2014 19:09:11
Drága Anya! Nagy tisztelettel köszönöm írásod és igaz szavaid miket tisztelettel fogadtam és örömmel olvastam és minden sorát még átfogom gondolni és elraktározom magamba kedvességeddel örökre!
Nagyon örülök,hogy ezt leírtad nekem és még sok mindent köszönök!
Nagy szeretettel ölellek! Kisfiad! |
- július 03 2014 21:25:21
Utolsó szó és sokat ér lelkemnek!
Legyen,eme vers nagy tiszteletem azokért,akik ismernek és tisztelettel adózom az önzetlen kedvességükért és senki sincs a felsorolásban,utolsó sorban.
Jinett-nek! Drága Anyukámnak, Drága Melindának és Drága Pircsinek az ismertséges szeretetért!
Tisztelettel köszönöm a lelkem felé nyújtott önzetlenséget!
Jessie./ |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
