Napkorong

I

Tiltott

A fiú, s a lány,
Titkon szerelmes pár,
Titkukat a madarak õrzik,
Találkáikat az éj leple védi.

Eszük tudja jól,
Mit szívük messzire sodor,
A röpke idõ mely igazán az övék,
Többet ér minden kincsnél.

A fiúnak más rendelt a család,
A lánynak mást rendelt a világ,
De szívük õket rendelte egymásnak,
De ez csekély volt a család és a világ szavához.

Tiltott volt pillantás,
Mellyel egymásra néztek,
Tiltott volt a szó,
Melyet egymáshoz intéztek.

Vétkekben fürödtek minden éjjel,
Akárhányszor kezük egymáshoz ért,
Ajkaik egymást keresték,
Szerelmük virágát tovább éltették.

Elérkezett az esküvõ elõtti este,
A fiú megszakadt szívvel közölte a lánnyal,
Mit maga is tudott,
De ekkor elõtört belõle a kétségbeesés.

- Hogyan tudnék élni nélküled?
A tudattal, hogy ajkadat egy másik csókolja?
Szavaidat egy másik hallja?
Olyan ki titkaidról mit sem tudva hozzád fekszik le naponta?

- Szívemet nem téphetem ki,
Érzéseim nem válhatnak kámforrá!
Nem tudlak nem szeretni,
Ne kérdd hát ezt!

Könnyei közt kérlelte egyre jobban,
A fiú nem állhatta tovább,
Karjaiba vonta,
Könnyeitõl nedves arcát, sós ajkát csókolta.

- Szívem örökre a tiéd, s enyém a tiéd,
Azt nem vehetik el tõled, s tõlem,
Szerelmünk örökre meg marad,
Ezt nem vehetik el tõlünk!

Felejteni én téged soha nem feledlek!
Emlékeimben örökre veled leszek!
Szeretni foglak, amíg világ a világ,
Míg életem véget nem ér, majd annál is tovább!

A lány hallotta a szavakat,
De megsebzett szíve még mindig ott lüktetett mellkasában,
Akkor s ott tudta,
Nem lesz képes elereszteni.

- Soha többet nem érinthetlek, s érinthetsz
Nem ölellek, s ölelhetsz
Ajkad nem érhet enyémhez!
Sírva fakadt.

A fiú csak hallgatott, szemét lehunyva ölelte utoljára magához a lányt,
Aztán elengedte, s eltûnt messzire.
A lány úgy állt ott, mint ki álmából képtelen felébredni,
Könnyei elhomályosítottak mindent.

Két napig nem került elõ a lány,
Az esküvõ megvolt,
A fiún kívül mindenki boldog volt.
Az õ szíve kereste a lányt.

Aztán jött a hír,
Megtalálták a lányt,
A kertben volt,
S most halott.

A fiú ennek hallatán, még aznap éjszaka,
Lement a kertbe,
S ahogy napszakot váltott a természet,
Egy halott szerelmest hozott világra párja mellé a természet.