Mint aprónépek a gyerekruhát,
lassan végül én is kinõlek.
Keresek neked is egy üres polcot,
mint tél végén a bélelt cipõnek.
Elcsomagolom neved és illatod,
már nem remegek, hangod ha hallom:
gyáva mosolyom nevetésedre,
mint bundakabátot, szögre akasztom.
