|
 Vendég: 83
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nem kell senkitől,
hogy lenyeld a sértést,
s ha szórnak rád átkot,
ne engedd semmivé válni
elképzelt világod,
nehéz őszintének lenni,
mások szavaitól félni,
egy durva szó elég,
mely szívedbe sebet vés,
nem szállhat el az
őszinte szó,
nem halhat meg a
lelkiismeret, ha
beborul az ég feletted,
s elönti szíved a kétely,
a szó melynek tövise van,
lelkedbe beleégette magát,
mely sosem múlik
és nagyon fáj..
barátokat itt te választasz,
vagy megtagadhatsz,
itt lehet gyülölni, szeretni,
de itt minden embernek
az értéke ugyanannyi,
senki sem több, vagy
kevesebb a másiknál,
ezért emeld fel a fejed,
hogy lássa a világ,
Te egy jó ember vagy,
mert szíved a bántások
ellenére is megbocsájt,
s Tied legyen a legértékesebb,
az - ŐSZINTE SZÓ -, e drága kincs,
melyet mindig
őszintén adhatsz,
de lehet te hazugság
árán kaphatsz... |
|
|
- július 23 2014 21:54:49
[i][b]Kedves Katryna! Nagyon igaz és igen szép versedhez nagy szeretettel gratulálok neked!
Szeretettel ölellek! Jessie./ [/b][/i] |
- július 23 2014 22:26:34
Köszönöm kedves Jessie, hogy olvastál. Tisztelettel és szeretettel ölellek: katryna |
- július 23 2014 22:41:08
[i][b]Nagyon köszönöm és tényleg szép a versed!!
Szeretettel: Jessie./[/b][/i] |
- július 24 2014 06:49:55
Kedves Katica!
Többször átolvastam a versedet, és maximálisan értem a mondanivalódat. Mint már írtam többször, szeretem megérteni az iró lelkivilágát, empatikus képességemből adódóan bele is tudok képzelni magam az adott szituációba. Nem volt ez másképp most sem, tényleg igaz mondanivalódat magamévá tudtam tenni.
Az élet produkál olyan helyzeteket, amikor rádöbbenünk arra, hogy mit is jelent számunka, ha sérelem ér bennünket, lehet az jogos, vagy jogtalan. Az ember ilyenkor kissé elgondolkodik, de amikor érzi, hogy jogtalanul bántanak, arra következtetésre jut, hogy érdemes egyáltalán - a mai világban - jónak, őszintének, kitárulkozónak lennie. De mindezek figyelembevételével én az azt vallom, hogy igenis érdemes jónak, őszintének maradni még olyan áron is, ha a lőtt seb nagyon fáj, mert nagyon tud fájni, de minden seb begyógyul egyszer, csak idő kérdése. És meg kell találni újra és újra azt az őszinteséget - mely akár egy barátból, akár egy társból, vagy akár egy idegenből felénk árad, meg van ilyen, hiszen az emberek alapvetően nem rosszak.
Azzá teheti őket a körülményeik, az életükben ért csapások, melyet nem tudnak feldolgozni, és ha ez halmozottan van jelen az életükben, akkor még nehezebb feldolgozni.
Igen, a megbocsájtás, ami nagyon nehéz egyébként, persze függ az egyén jellemétől, toleranciájától, habitusától, az egész ember összes tulajdonságától. Na és persze függ a sérelem mélységétől.
Én most arra tudok gondolni, amit egy nagyon kedves ismerősöm mondott nekem nagyon bölcsen fogalmazva - mert nagyon bölcs, intelligens ember -, hogy "mindenkit értéke szerint kell kezelni", akár jót mond, akár rosszat, vagy akár akkor is, ha sérteget. Az embernek felül kell kerekednie a sérelmein, és ezt könnyedén megteheti, ha az idézett gondolatokat magáévá teszi. Nyilván nem könnyű, de nem lehetetlen.
Én úgy gondolom, hogy az ember azért ember, hogy mindig minden körülmények között a lelkiismerete szerint éljen és amit az diktál, aszerint cselekedjen. Jó, lehet, hogy csalódni fog néhányszor, mert az emberek nem egyformák, de...az őszinteség mindenre gyógyír
Én magamból indulok ki minden szituációban, és ez nem mindig szerencsés, erre sajnos már rájöttem az ide' s tova közel hatvan évem alatt. Mert ha én őszintén közeledem valaki felé elvárom - elvárnám -, hogy őszinteség legyen a válasz. De ez nem mindig így van, sőt ebben a frusztrált, anyagias pénzvilágban, egyre kevésbé van így.
"Ember maradj Fiam minden körülményben", igen ám, és itt van nagy jelentősége az emberi léleknek, érzelmeknek, empátiának.
"ezért emeld fel a fejed,
hogy lássa a világ,
Te egy jó ember vagy,
mert szíved a bántások
ellenére is megbocsájt,"
Igen ez így igaz, de visszakérdezek: vajon érdekli a világot, vagy azt az embert, embereket, embercsoportokat, akik megbántottak, fájdalmat okoztak, hogy megbocsájtasz-e? Kell(ene), hogy érdekelje, de ez nem mindig van így, (sajnos).
Összességében tetszett a versed mondanivalója, ez a téma is olyan, melyről hosszú időn keresztül lehetne beszélgetni, eszmét cserélni, de erre a mai rohanó világban egyre kevesebb az igény. Mert az emberek rohannak, mert muszáj, megsértenek másokat néha akaratukon kívül, mert nem figyelnek egymásra, talán észre sem veszik, de az értékrend nagyon fontos minden ember életében. Akinek nincs, nem biztos, hogy értéktelen ember, csak a körülményei tették azzá, és a "mélyből" nagyon nehéz felkapaszkodni külső segítség nélkül, és addig bizony millió embert megsérthet a környezetében, akár akaratán kívül is. De ha a sértések szándékosak, az már más elbírálás alá esik, és azt tényleg nagyon át kell gondolni, hogy hol az a határ, amikor még a lélek meg tud bocsájtani.
Szeretettel olvastalak és gratulálok versedhez.
Évi    |
- július 24 2014 08:46:46
Katica kedves!
Még egy kicsit visszajöttem, mert szép - igaz - versedet olvasva, megszületett a versem, melyet belőlem, mint olvasódból kihozott, és megosztom Veled.
Kétségek között...
Kétségek gyötrő fellobbanó tüze
ha égeti a lelkedet,
hallgass a szívedre, hogy mit is üzen
okozva Neked boldogtalan perceket.
Hazudtak ugyan talán és nem érted
miért tették ezt pont Veled?
Az ember ilyen, gyarló, de ne féltsed,
ad még a nap mosolyt Neked.
Megrendül bizalom, omlik a világ,
összes virága a földön,
de a szívedet Te akkor is kitárd
ha kő nem marad a kövön!
Hogy miért? Mert jó ember vagy és azok
nem kérdeznek semmit, tesznek,
ismerni kell az éned, "én, én vagyok",
"ÉN" példát mutatok Nektek!
Baráti szeretettel ölellek: Évi |
- július 24 2014 14:16:52
Hát, igen az állóvizet egy kissé fölkavartad, ami nem baj.
Jó kis versedet őrömmel és szeretettel olvastam.
KíberFeri  |
- július 27 2014 16:48:03
Drága Évám! -nagyon köszönöm őszinte soraidat, hogy mindig nyújtasz nekem egy hatalmas csokorral a szíved jóságából, mindig tudsz nekem mosolyt csalni arcomra... na és a kedves, találó válasz verseid, .bele látsz a lelkembe, szinte bennem élsz, megnyugtatnak soraid és felvidítanak...tudod az ember sokszor pont abban csalatkozik, akiben őszintén és maradéktalanul megbízik, de a világ már csak ilyen...azt gondoltam mindig, ha bennem megvan az a készség, hogy önmagamban próbálom mindig megteremteni a jót és alkalmazom is, azt gondolom, hogy a másik is erre törekszik...sosem akartam szebbnek, jobbnak, tökéletesebbnek, igazabbnak látszani, mint amilyen vagyok, de amikor az ember a közvetlen hozzátartózójában is a becsületességet, az őszinteséget keresi, s nem találja, hogyan várhatja el a világtól, hogy tudja mit jelent a szó "ŐSZINTESÉG, BECSÜLET...sokszor el gondolkodtam, hogy az adott szituációban érdemes volt e őszintének lennem, lehet jobban járok, egy "kegyes" hazugsággal, de sosem tudtam hazudni...a neveltetésem sem engedte volna...Édesanyám mindig arra tanított, hogy szavaimban, tetteimben. cselekedeteimben mindig őszinte és becsületes legyek..nem tudok a bőrömből kivetkőzni...és nem tudok haragudni a bántások ellenére sem...milyen érdekes, ha megbántanak, mindig én vagyok aki alázattal fordul a másik felé és kéri a bocsánatát...és a lelkem ilyen megbékél, annak ellenére, hogy tudom semmi rosszat nem tettem...(sokan vissza élnek a helyzettel, tudván, milyen vagyok)...de nem baj, mert én mindig beletudok nézni a másik szemébe, nem kell megjátszanom magam, nekem szép a lelkem...egy részlet A szép.. című versemből...
"[b]Hogy mi a Szép? Szép amit annak
nézünk,
ha a jó emberek szemével látunk,
szép ha magunknak semmit el nem
nézünk,
s másoknak mindent megbocsájtunk!
[/b]
szívem minden szeretetével ölellek: Katalin |
- július 27 2014 20:06:46
Értelek Katika, és tudom, hogy milyen a lelked - nyomon követtem egy ideje az írásaidat és pontosan ezért ajánlottam fel a barátságomat, melyet soha vissza nem vonok, mert az nem "babaruha", hogy odaadom, és utána visszakérem, csupán némi szeszélyből.
Nem akartam én ilyen hosszúra nyújtani a hozzászólásomat, de...aminek ki kell jönni az agytekervényeim közül, az ki is jön. Maradj ilyen Katicám amíg élsz, mert roppant jó emberi tulajdonságokkal - jellemmel - rendelkezel. Persze, hogy az őszinte, jellemes embereket használják ki a jellemtelenek.
Kívánok Neked jó egészséget és sok-sok szépet az életedben!
Szeretettel ölellek: Évi |
- augusztus 02 2014 15:04:12
Évike!- ezek a szavak, mint valami igék, melyet hirdetsz...issza lelkem minden betűjét...nagyon kevés barátom (olyan igazi, őszinte, akivel megoszthatom a gondjaimat) van, 5 ujjam is sok hozzá...itt a neten találtam meg az elsőt már 5 éve. Ő is egy igazi angyal, az életem merném rá bízni...és most leszállt hozzám egy másik személyedben, akit örömmel és szeretettel köszönök meg a jó Istennek...
Sose mentegesd magad azért, mert hosszan fejted ki a gondolataidat.nekem is mindig azt vetik a szememre, hogy amit el lehetne mondani 2 szóban, én minimum félórát regélek róla...tehát csak írd ki nekem magamból mind azt, amit szeretnél és amit gondolsz...hidd el nálam jobb hallgatóság nincs...nem beszélve arról, hogy gyógyítod a lelkem...
Ígérem, ilyen maradok, sosem akartam másmilyen lenni még akkor sem, ha sokaknak nem tetszik, vagy kihasználják a jóságomat...nem baj, inkább én sírok egy sort, mint miattam sírjanak mások...
Köszönöm Angyalka.
Szívem minden szeretetével ölellek és hálás a szívem...Katica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
