Szép volt, de nem, mint azok a lányok a folyóiratból,
szép volt, különleges gondolkodásával,
szeme csillogásával, falusias kiejtésével,
szép volt, mert szeretni csak lelkéből tudott.
Ügyessége kimagaslott abban: mindenkinek jó kedvet adott,
még akkor is, ha szomorú volt.
Nem, semmiképp nem volt szép ...
tiszavirág életű, múlandó a szépség.
Istenem, de szép volt, mert szemein keresztül a szívébe láttam,
és oly gyönyörű a lelke, ő is vágyakozott, nem volt hibátlan.
Mindig elégedett volt azzal, ami c sak neki van,
soha nem sírt, inkább hallgatott, értékelte mindazt,
amit a sors lassan elébe tolt.
Végül is az élete egy üzenet, ami a világnak szólt.
A tettek asszonya vagyok mondta:
a szavak hazudnak, de a tettek mindig igazak,
és tudom, bár soha nem mondta, volt egy szólása:
azt, amit keresel, akkor jön el hozzád, amikor nem is várod.
Suttogása olyan halk volt, senki nem hallotta,
csak én, azt, hogy ... várok. |
|
