Napkorong

A Hold szemembe néz,
hirtelen rám csukódott a sötét.
Megrettentem.

Fekete felhők közelednek,
elnyelik a hegyet.
Figyelek.

Az égen fény cikáz,
Megremegett a ház.
a Földön valami nincs rendben,
Az Úr haragja üzen.

Az eső folyammá dagad,
dühös szél rángatja a fákat.
Jég gyöngy kopog ablakomon.
Imádkozom.

Hozzászólások

KiberFeri - július 31 2014 11:03:06
Fölöttébb érdekes a témád és kissé elvontan, de jól írtad meg. Végére lett érthető.
Őszinte tisztelettel, elismeréssel: vivát! KíberFeri

mamuszka - július 31 2014 11:50:03
A vihar ijesztő, eszünkbe jut a vízözön, a bűnös emberiség büntetése, isten haragja.

Sajnos, most sincs rendben az emberrel a világ,
érik a büntetés
szeretettel Sarolta

lambrozett - július 31 2014 11:58:43
Kicsit én is megriadtam, de teljesen átélhető volt...tetszett. Szeretettel.

Éva

Dellamama - július 31 2014 15:14:31
Köszönöm Feri!
Jólesik elismerésed!
Baráti ölelésem, üdvözletem: Maria

Dellamama - július 31 2014 15:15:42
Drága Saroltám!
Az éjszakai vihar után nekem is hasonló gondolataim támadtak.
Szeretettel köszönöm, hogy olvastál: Maria

Dellamama - július 31 2014 15:17:49
Én nem vagyok egy ijedős emberke, de az éjszakai vihar félelmetes volt.
A hegy szinte elnyelte a villámokat.

Köszönöm, hogy átérezted: Maria

100szorszep - július 31 2014 17:10:15
Veled és érted imádkozom!!
Aranyos vers!!

gufi - július 31 2014 21:13:44
Kedves Dellamama!
Nem csak neked volt félelmetes, még én is "berezeltem" éjjel kettő óra huszonkét perckor. akkorákat kezdett szólni, hogy azt hittem ennyi volt csupán...
Átéltem, mit megírtál versedben.
üdv:gufi

farkas viola - augusztus 01 2014 04:21:41
Kedves Maria!
Igazak a gondolataid, félelmetes mostanában az időjárás. És akkor még szerencsések vagyunk, hogy nem öntött el a víz bennünket, de sokakat igen. Házak dőlnek össze, pusztulnak emberek-állatok.
Csak imádkozhatunk.
Szeretettel: Viola