|
 Vendég: 87
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
/ Erdély hazám... /
Még láttam fenyőket a nagy hegyeken,
Ahol felhők könnyei sűrűn hulltak reájuk,
Kavicsok gördültek a zúgó patakban,
S én Istenszéke alatt mosolyt kerestem.
Még láttam székelyt kapuja alatt,
Ahogy viseletben asszonyára várt,
Misére hívta őket a nagyharang,
S ahogy ballagtak, szemembe könny szaladt.
Még láttam táncost igaz szóra járni,
Hegedűt sírni a nótában hosszan,
Mosollyal együtt énekelni a dalt.
A múlttal akartunk akkor eggyé válni.
Még láttam szemükben könnyet ülni,
Ölelésükben szeretetet, adni és adni
Nem várva semmit, csak mosolyt,
S egy jó szót, szívüket éreztem megkönnyebbülni.
Még látok reményt az arcokban valahol,
Falvakban, ételben, italban, táncokban,
És lobogónkban, mi lelkünknek dobbanása.
Velünk együtt él a könny és a mosoly.
|
|
|
- augusztus 05 2014 18:18:43
Kedves Sancho!
Csodaszép versedhez szeretettel gratulálok!
A remény hal meg utoljára!
Üdv: Pircsi |
- augusztus 06 2014 07:50:51
Kedves Sancho!
Milyen kár, hogy csak múlt időben lehet írni az erdélyi emberek életéről, szokásairól. Te ezt nagyon szép versben aggodalommal örökítetted meg.
Szeretettel gratulálok: Maria  |
- augusztus 06 2014 09:04:37
Köszi Manon, pircsi47, Dellamama!
Hazajárok, sokszor tehetem meg. Évek óta e két dolog ami arcukon keményen és mélyen látszik. A könny a múlt, s a mosoly a remény.
Ami a szívükből árad, szeretet és ragaszkodás, nos azt őrizni...
Köszönöm azoknak is akik nem írtak, de olvastak. |
- augusztus 10 2014 17:23:33
Nagyon tetszett. Újra egy "darabka" belőled, a múltadból.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
