Nem is kérdezem,
ma gondoltál-e rám,
a távolság ténye
olykor felejthetõ...
tekinteted
bensõmben õrzöm,
sajátom immár,
el nem vehetõ.
Képed belém ivódott,
a szavaid, nézésed,
felszabadult nevetésed,
amint szállt
a csendes délutánba
a színes lombok felé,
ahogy bolyongtunk a fák alatt...
s hangos szívverésed,
és ahogy lélegzeted elakadt,
mikor kezed kezemhez tévedt -
apró gyöngyszemekként
raktározódtak el
emlékeim közé.
