|
Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Oly kedves virág...
Hétköznapok, csodák álmok,
meseszőtte lélekvirágok.
Sárga gyűrött füzetlapok,
közte préselt virágszirom.
Lelkemnek oly kedves virág,
emlékként adta édesanyám.
Havasi gyopár múltam része,
vadregényes bércek büszkesége.
Megfakult elhalt színvarázs,
álmot szőve int, visszavár.
Szürke kövek közt, ódon falak,
léptek zaja, csengő dallam.
Megsárgult lap, préselt virág,
fűzött gyöngyszem lelkem húrján.
szeretetfény nem fakulhat,
míg élek, szívemben őrzöm a múltat. |
|
|
- augusztus 17 2014 12:28:00
Marcsikám, gyönyörű versedhez szeretettel gratulálok!
"Megsárgult lap, préselt virág,
fűzött gyöngyszem lelkem húrján.
szeretetfény nem fakulhat,
míg élek, szívemben őrzöm a múltat."
Szeretettel: Évi |
- augusztus 17 2014 13:15:48
Kedves, megható emlékezés. Szeretettel olvastam. Éva |
- augusztus 17 2014 14:29:10
Megható! |
- augusztus 18 2014 06:58:32
Kedves Szofi!
Csodás, szívhez szóló emlékeket ébreszt benned a lepréselt havasi gyopár. Nekem is van egy pár szál, bekeretezve, mint csendélet. Én a Karsztról és a Dolomitokról hoztam, az első világháborús csatatérről.
Gratulálok szépséges versedhez!
üdv:gufi |
- augusztus 18 2014 06:58:54
Kedves Évi!
Köszönöm a kedves szavakat!
Szeretettel: Marcsi |
- augusztus 18 2014 07:00:19
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy olvastad a versemet!
Szeretettel: Szofi |
- augusztus 18 2014 07:01:21
Kedves Hipervandor!
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Szofi |
- augusztus 18 2014 07:08:43
Kedves Gufi!
Igen, sajnos már csak emlék édesanyámtól. Szülőföldje kicsinyke darabja. Óvom, vigyázok rá, sokszor előveszem. Bevallom, mindig könnyeket csalnak az emlékek a szemembe.
Szeretettel: Szofi |
- augusztus 18 2014 07:13:09
A lepréselt virág múltat idéz ebben a nagyon szép versedben.
Szeretettel olvastalak és gratulálok: Maria |
- augusztus 18 2014 19:22:17
Kedves Mária!
Köszönöm szépen a kedves szavaidat.
Szeretettel: Szofi |
- augusztus 21 2014 03:01:38
Sajnos, a mellékelt kép, amely valamilyen növényhatározóból származik, nem gyopárt ábrázol, sőt az előző oldal sem. Nyilván nem sikerült képet találni a havasi gyopárról... Valahol nekem is van lepréselve, de egy kisebb könyvtárnyi könyv lévén polcaimon, fogalmam sincs, hogy melyikben rejtezik. Anno diákkoromban nyírfák derekáról magam is begyűjtöttem gyönyörű, fehér kéregdarabokat. Az orosz katonák háború idején papír hiányában gyakran ilyen fehér kéregdarabokra körmölték frontról írt leveleiket. Aztán a nagyszülők is szoktak az elhunyt családtagok sírjáról vett virágot lepréselni az imakönyv fedele alá. Valóban kedves szokás, és meglepetés is ilyet találni, pláne ha régi a példány... Annyi mindent eszedbe juttat, szépet és szomorúat is. Diákkoromban növénygyűjteményt is csináltam, de be kellett adni az egyetemre. Színes diára is fényképeztem virágokat Mongóliában, olyanokat, amelyeket ott kaszálni lehet, nálunk Magyarországon meg elő sem fordulnak...
Kedves versed még szebben csengene, ha egy kicsit a formájára is többet adtál volna (szótagszám, rímek, ritmika, stb.)
Azért dicséretes a témaválasztásod!
Szeretettel: Dávid |
- augusztus 21 2014 08:13:35
Kedves Dávid!
Köszönöm a hozzászólásodat és a jó tanácsokat a versemmel kapcsolatban.
Szeretettel: Szofi |
- augusztus 22 2014 14:43:55
Ez annyira gyönyörű... Szeretettel: Bea |
- augusztus 22 2014 16:39:41
Kedves Bea!
köszönöm, hogy olvastad a versemet.
Szeretettel: Marcsi |
- augusztus 23 2014 18:47:14
Kedves Szofi/Marcsi!
Remélem, nem haragszol meg érte, de annyira tetszett a versed,
hogy muszáj voltam egy "dávidos" verziót csinálni belőle. A témát, hangulatot, szavakat jobbára tőled vettem, utólag is köszönettel...
[u]Egy lepréselt, kedves virág…[/u]
Hétköznapok, csodás álmok,
Meseszőtt lélekvirágok.
Sárga, gyűrött füzetlapon
Napló, és egy virágszirom…
Egy lepréselt, kedves virág,
Édesanyám szép emléke,
Vadregényes, büszke bércek,
Gyopár… Múltam, lelkem része.
Visszavár, és álmokat sző,
Ma fakó, de színes hajdan,
Mint kövek közt ódon falak,
Léptek zaja, csengő dallam.
Sárgult lapok, préselt virág,
Szívemben őrzöm a múltat,
S lelkem húrján – fűzött gyöngyszem –
A szeretet nem fakulhat.
Szeretettel: Dávid |
- augusztus 24 2014 08:18:11
Kedves Dávid!
Nem haragszom, örülök, hogy tetszett a versem. Időt szántál a versem olvasására, sőt "dávidos" verziót is írtál. Nagyon sok versedet, versfordításodat olvastam itt és a HM oldalán is. Csak gratulálni tudok Neked és további sikeres alkotást kívánok. Szeretem az irodalmat gyermekkoromtól fogva. Édesanyám minden este mesét olvasott, vagy csak egyszerűen beszélgettünk.Szeretettel emlékezem rá és elsős tanító nénimre Ica nénire. Halvány emlékeim szerint itt kezdődött... Sokat olvastam, de első versemet 4éve írtam. Azóta, ha valami mélyen megérint, leírom a gondolataimat. Havasi gyopár a múltam része. Gyökereim Székelyföldhöz kötnek. Régen jártam ott, nagymamámat átölelhettem. Láthattam édesanya szülőházát, az ott élő kedves embereket, a csodás tájat. Mély nyomot hagyott bennem. Fiam a nyáron járt ott az unokáimmal. Tőlük kaptam ismét, egy szál havasi gyopárt. Idős székely néni küldte, aki emlékezett még a családra. Megható volt számomra, akkor születtek e gondolataim. Emlékként őrzöm.
Még egyszer köszönöm a kedves szavaidat, az általad írt verset. A tanító szándékodat. Igyekszem megfogadni, jobban figyelni a szótagszámokra a rímekre.
Szép vasárnapot kívánok! Szeretettel: Marcsi |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök, Olivér napja van. Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|