|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
A magtól lisztig tartott a fohász,
míg lassan élni kezdett a kovász,
etették liszttel, vízzel napra-nap,
és várták, amíg friss erőre kap,
míg új élet nem futja át meg át,
míg nem ontja savanykás illatát,
és jött a teknő, irgalmas kezek
gyúrtak szapora lélegzeteket,
és föláldozva magát, mint a szent,
a teknő végin megadón pihent
a kovász, ami lassanként fogyott,
emlékezem,mert sokszor voltam ott,
míg apró, hajlott, huncut nagyanyám,
átgyúródott az égbolt kék falán,
majd nagy nyugodtan folytatta a sort,
a kemence már rég izzítva volt,
s míg ráncolt arca vak tűztől derült,
az öröm kerek darabokra sült,
s én tudtam, hogy az Isten enni kér,
úgy illatolt a frissen sült kenyér.
|
|
|
- augusztus 18 2014 09:05:18
Szia Mityka!
Szívemig hatoltak soraid lélegzetvételei. Kösz
Grt.  Sancho |
- augusztus 18 2014 10:30:50
Csodálatos utazás a múltba, a kenyér illata, a munka. Én becsülöm a kenyeret, benne van a "Szövetség" jelképe, mindennapi hálánk.
Szeretettel olvastalak: Maria  |
- augusztus 18 2014 20:31:00
Kedves Mityka!
Mint mindíg, most is fegyelmezett, verstanilag kifogástalan művet tettél elénk, Fantasztikus mondanivaló, igazi irodalmi remek!
üdv:gufi |
- augusztus 20 2014 01:10:37
Bocsi, én már a serclibe bele is egérkedtem...
Illatos ünnepi vers, remek tartalom és forma, gratulálok!
Üdv: Dávid |
- augusztus 20 2014 20:36:39
...míg apró, hajlott, huncut nagyanyám,
átgyúródott az égbolt kék falán,..
...az öröm kerek darabokra sült...
Az ilyen sorokért érdemes idejárni!
Gratulálok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
