|
 Vendég: 78
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Égő szemek,
párosan nyíló pupilla
örömre vágyva
tekint, sajgó múltba,
mert mában semmi nincs,
minden oly felesleges,
se holdfény, se mámor,
nem várhat semmit
már az éjszakától,
olykor elősuhannak emlékképek,
csókba fúlt mámoros nappalok-éjek,
Lélekből nem csak a szív dalolt,
szerelmes érintés lángolt- égetett,
a köd szemeden nem is köd volt,
csak egy párás fátyol,
s befedett mindent a külvilágból,
a vihar nem köröttünk bennünk tombolt,
a lélegzet vadul lüktetett,
s nem engedtél szorító karodból,
a hol volt hol nem volt a takaró,
amikor a test volt oly odaadó,
de mindez La vie, l'amour, la mortem
baljós pillanatban semmivé lett,
nem maradt belőle más,
puszta fájó látomás,
révedések vissza ,vissza
égő szemek
könnyben fuldokló pupilla. |
|
|
- szeptember 01 2014 17:47:22
Hmm... érdekes az eszmefuttatásod, de tetszik.
Őszinte tisztelettel: KíberFeri  |
- szeptember 02 2014 00:10:03
Szia...Etus
Tetszik. |
- szeptember 02 2014 22:43:40
Nekem fájdalmasan szép a versed, hiszen a szerelem , az érzelmeid elpárolognak, és maradtak a könnyek.
Fájóan-szép versedhez őszinte szívvel gratulálok: Mila |
- szeptember 13 2014 20:11:54
Döbbenetes sorok.  De jól írsz! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
