|
 Vendég: 129
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mostanában megint sokat gondolok a múltra
kiszánt agyam lerágott és betemetett csontot -
akaratlan történik, ám ráncosabb lesz homlok
barázdák közt biceg e Rém, ájultból ocsúdva.
Hallom máris: mindenkinek megvan a keresztje
viszi-viszi, amíg bírja, vagy keble engedi -
és van, ami csak úgy hajlandó minket menteni
ha hűs testünk felett ihat messiás szerepre.
Attól tartok utóbbi lesz, ami rajtam segít
- már ha ezt a támogatást annak nevezhetem -
addig pedig élnem kéne önfeledt, szertelen...
miközben a dacos Sorsom ó-korbáccsal fenyít.
Elgondolom néha-néha, mikor, mit rontottam
hibákkal telt mérleg nyelve dekázza a drámát -
de az időn hályog-szemem már nemigen lát át
elmosódott részletek közt vergődöm a porban.
Löknek rajtam egyet-egyet arra járók, mások
van, aki még emelne is, de túl sok a súlyom -
polemizál: darut küldjön, netán bókot súgjon
olykor kapok kapaszkodót, mi érzelmi zálog.
Rájöttem hát időközben: magam, csakis magam.
Senki más ezt nem oldhatja, esetleg biztathat. -
Ami persze támasz lehet, hisz laktat a hangzat
bottal megy a lélek tovább, azzal bátortalan.
Mostanában megint sokat gondolok a múltra
agyam szánt a lerágott és betemetett csonton -
nézem furán, hogy a vázra visszanőtt a gondom
dehogy hagy el, velem marad, őskínokkal sújtva. |
|
|
- szeptember 16 2014 05:59:37
Cipeljük sorsunk keresztjét, elgondolkodunk hibáinkon, visszatekintünk., közben levonjuk a tanulságot.
Évikém!
Én is elgondolkodtam versed olvasásakor, gratulálok, nagyon tetszik.  |
- szeptember 16 2014 06:27:51
Merengés, gondolatok sokasága úszik a múlt partjain, emlékképek tovatűnő pillanatok varázsa, melyeket remekül fogalmaztál meg versedben.
Szeretettel: Vali.  |
- szeptember 16 2014 08:31:13
Nagyon szép a versed!
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- szeptember 16 2014 18:18:08
Máriám!
Ez egy meghatározott témára íródott, mégpedig a boldogtalanság "műfajában". Köszönöm szépen megtisztelő látogatásodat és szavaidat most is. Szeretettel. Éva |
- szeptember 16 2014 18:19:20
Vali kedves!
Köszönöm szépen látogatásodat, becses figyelmedet, remek gondolataidat soraimmal kapcsolatban. Szeretettel láttalak. Éva |
- szeptember 16 2014 18:20:19
Kedves Radmila!
Örülök Neked nagyon. Hálásan köszönöm folyamatos és nem lanyhuló érdeklődésedet. Ölellek szeretettel. Éva |
- szeptember 16 2014 19:56:43
Kedves Lambrozett!
Versedben igen csak vissza-vissza tekingetsz a múltba. Ez törvényszerű, hisz az élet múltról, jelenről és jövőről szól.
Egy bizonyos korban a múltba révedezünk, élünk a jelenben, és várjuk a kiszámíthatatlan jövőt. Szépen felépített művedhez gratulálok!
üdv:gufi |
- szeptember 18 2014 19:52:08
Kedves Éva!
Magaddal vittél, elgondolkoztattál, s rájöttem a sok hasonlóságra.
Igen, minél több a korunk, annál nagyobb a batyunk.
Szeretettel s együtt-érzéssel: Viola  |
- szeptember 18 2014 20:24:31
Kedves Gufi!
Örülök, ha elnyerte teszésed, köszönöm szépen. S a gondolatokat is, melyeket e néhány szerény sorom gerjesztett. Üdv. Éva |
- szeptember 18 2014 20:26:14
Drága Viola!
Ahogy mondod. Néhányan alig bírjuk a hátunkon néha le-letesszük vagy húzzuk magunk után. Köszönöm szépen látogatásod, értő, figyelmes olvasásod. Szeretettel. Éva |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
