|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
Miután te elmentél
Komorság lett úrrá,
Eddig víg, napsugaras szívemben,
A jó idõ is elmúlt,
Helyette esõ hullt alá,
A víg dombságnak látott síkságra.
Miután te elmentél,
S a vonat sem hozott már,
A madarak elfelejtették dalukat,
A szellõ sóhajtozott minduntalan,
Utánad, ki itt hagyta szeretõjét.
Miután te elmentél,
Látni se akartalak,
S mégis, álmomban veled voltam,
Szégyen nélküli vigasz,
Hiányoztál, de nem engedtem vágyaimnak.
Miután te elmentél,
Titokban kerestelek,
De nem találtalak,
Lehet, legbelül nem is,
Akartam oly annyira.
Már elmentél,
De gyógyírt nem hagytál magad után,
Nem sokkal azután tudtam meg,
Erre nincs is igazi gyógyszer,
Csak magában lelhet rá az ember.
Még most is ott állok,
A pályaudvaron, várok
Ezer meg ezer ember halad el,
De egyik sem te vagy, nem is lehetnél,
Hisz te egyetlen vagy s örök.
Gyógyulnék, de hiába,
Még mindig téged látlak,
Bár merre vezet szembogaram halovány sugara,
Nincs menekvés,
Rabod lettem, melynek letöltéséhez
Egy élet is kevés.
Az alagútból kiút nincsen,
Nem is akarok,
Az egyetlen vágyam, hogy
Örök álomba zuhanjak, s mindvégig,
Melletted, csak melletted legyek.
Tán ez az álom túl éktelen,
Bár az irigy lelkek,
Nem tartanak vissza mostantól,
Örökké enyém leszel, és én tiéd,
Együtt a világegyetem porszemeként.
Miután elmentél,
Újra visszajössz,
Ugyanúgy, s mégis máshogy,
Soha el nem hagyva szerelmedet a túlvilágon,
Megvédve, az ártó csillagoktól.
S mint örököse a napnak,
Étkünk napfénybõl,
És a magányos üstökös csóvájából lesz,
Megpihenni pedig a holdon fogunk,
Egyik mélyebb gödrében.
S miután szemünket lehunytuk,
Álmunkban ismételten egymáséi válunk,
Két lélek, ki képtelen szabadulni egymástól,
Úgy táncolunk vígan a szivárványhídon,
Majd a tündérekkel karöltve repülünk át egy sivatagon.
Csak pár napja mentél el,
Magányosan ébredtem fel reggel,
Kinéztem kócosan az ablakon,
A mosolygós nap a szemembe világított,
Üres volt a szoba, hát valóban elmentél.
Eddig nem fogtam fel,
De most fájdalmasan hasított belém a tudat:
Elhagytál, s még el sem búcsúztál,
Könnytelenül sírtam, hisz könnycseppjeim már rég, elfogytak, lelkem zokogott szüntelenül, vigasztalhatatlan.
S még most is tudom,
Amit álmomban tudtam,
Téged elfelejteni
Soha, semmikor nem tudlak,
S nem is akarlak. |
|
|
- február 15 2008 11:44:13
Ez lenne a sírig tartó szerelem, még ha csak szavakban és érzésekben is. Szép volt. |
- február 15 2008 12:05:09
Szép igaz szerelem, amit nem lehet feledni. Gratula. Szeretettel:Kormi |
- február 15 2008 15:13:42
Igen egyszer sajnos mindenki odébb áll bárcsak ne lenne így és örökké tartana minden.Üdv:Eve |
- február 23 2008 18:00:48
köszönöm a hozzászólásotokat..iga megkésve bár..de a köszönet az megmarad érvénytelen |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 22. hétfő,
Paulina napja van.
Holnap Zoltán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
