|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Összeszorul torkom, nem hagyják el szavak,
Csak lelkem emészti, sok kínzó gondolat.
Hittem, ahogy telik az idő, hoz majd feledést,
Mégis rá kell ébrednem, ehhez életem kevés.
Álmatlan bámulom éjente az égi csillagokat,
Könnyezve keresem, régi, erőadó álmomat,
Elvesztettem, nem találom, hozzá vezető utamat.
Várom, csak várom, visszatérő madaramat. |
|
|
- szeptember 19 2014 06:07:16
Szép merengés az éjszaka csöndjében.
Szeretettel. Vali.  |
- szeptember 19 2014 08:32:20
Szép, vágyódó sorok.
Szeretettel Joli |
- szeptember 19 2014 10:26:24
Ó kedves Helen!
Ez már egy régi vers...
Azóta, azt a madarat már el is felejtettem...  |
- szeptember 19 2014 10:30:24
Kedves Vali, Joli!
Köszönöm, hogy olvastátok soraim. |
- szeptember 19 2014 15:34:38
Kedves Ariadne!
A madarat feledted, de szép gondolatokat tartalmazó versed itt maradt. Már megérte!
üdv:gufi |
- szeptember 20 2014 16:47:09
Hát igen a boldogság kék madara hamar gondol egyet és már el is száll...
A versed viszont rem lett.
Őszinte tisztelettel, elismeréssel, főhajtással: vivát, vivát, vivát!
KíberFeri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 05. kedd,
Györgyi napja van.
Holnap Ivett, Frida napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
