|
 Vendég: 117
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Azután, egyre nagyobbra nőve,
azoknak, akik a kerítésen túlról figyeltek,
nekik adtam a lelkem.
De ők az élet porában hempergették,
majd visszadobták ütötten, összetörve,
majdnem halottként kaptam meg ... szegényt.
Azután rendbe hozva, meggyógyulva... mosolyogva, újra itt hagyott,
beleugrott újra a vágy kíváncsi öblébe,
és a vidám hullámoktól újból összetört.
Az élet tudatlanságából fáradtan hevert a lábaim előtt.
Ezt mondta: ez volt az utolsó !
Azóta mindig hol kitemetem, vagy betemetem
az elátkozott lelkemet.
|
|
|
- szeptember 24 2014 09:21:28
Van ez így, kedves Elemér, vannak dolgok, amik örökre belénk ivódnak.
Szeretettel Joli |
- szeptember 24 2014 09:45:55
Hmm... érdekes a gondolatsorod, de végül is igazad van!
KíberFeri  |
- szeptember 24 2014 10:28:11
Kitemet, betemet dobál az élet, a sorsunkat néha elátkozottnak véljük.
Különleges, szép versedhez szeretettel gratulálok: Maria |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
