Ablakomba benézett a nap,
És közölte, vendéget hozott:
A tavaszt.
Aranyesõbõl volt kalapja,
Napsugárból puha haja.
Ruháján megannyi virág ült,
Harisnyáján hóviráglevél zöldült.
Ibolya keszkenõt tartott a kezében,
Aranyló jókedvet pedig a lelkében.
Mikor keszkenõjét megrázta,
Illatfelhõt terített szobámra.
Tulipán táskája apró volt, vagy mégsem?
Benne a sok virág vajon hogyan férhet?
Mert táskáját majd a nyár kapja,
Ki a sok virágot a bokroknak, fáknak,
s a földnek adja.
Oh kedves évszakok!
Ha pár hónapra is mily jó, hogy itt vagytok.
Meleget, napfényt és nyári záport hoztok,
sok gyümölcsöt és virágot is.
Tavasz és nyár,
Bárcsak itt lennétek mindig!
