Fények az éjben
éjben cikáznak, égnek
égnek s bennem újra élnek
élnek, az emlékek.
Emlékek melynek íze édes
édes, mint csókod íze
íze, mit ajkamon érzek
érzek, mert újra élek
élek, hogy hozzád érjek
érjek, de el nem érlek!
Fülembe suttog a szél
suttog, hogy: lépj elé
lépj, hogy tovább élj
tovább, elõre nézz!
Árnyak a múltból
árnyak, mint béklyó
árnyak, követnek az éjben
árnyak, az éjben égnek!
