|
|
Ki adja majd tovább?
Az anyanyelv szeretetét,
A magyar lélek szent hevét,
Hitét és bánatát
Ki adja majd tovább?
Az Elődeink elhozták nekünk
Vérengző korok szenvedésein,
Ezer halálon, pusztuláson át.
Ki adja majd tovább?
Ki adja majd tovább?
Ezerszázévnyi friss csodát,
Egy nép létének ritmusát
Ki adja majd tovább?
A lelkiség?
Tüskés bozót;
Taplón recseg a fülbedrót,
A múlt?
Vén nagykabát…
Ki adja majd tovább?
Foszló hímzések nyűtt során
Visít a részeg anglomán;
A szónak mámorát
Ki adja majd tovább?
Fekete lovasként üget
Körülöttünk a gyűlölet,
Áll még a barikád,
Területrabló, volt barát
Míg önvád rajta a kabát,
Soha meg nem bocsát.
A fájdalom szavát
Ki adja majd tovább?
Ha még az ég is földre dűl,
Ki fog megállni egyedül,
Ki adja majd tovább?
|
|
|
- október 07 2014 08:08:38
Nagy vers, nagy összefoglaló, nagy értekezés! 5*
Eme míves remekedet csodálattal és tisztelettel olvastam. Remélem, hogy az olvasók megértik a mély és fölöttébb hazafias mondanivalódat...
Röviden, csak vázlatot írtál, de az nagyon megérintett és nagyon át is jött.
Köszönöm a remek élményt, őszinte tisztelettel, kalapemeléssel, főhajtással: vivát, vivát, vivát!
KíberFeri  |
- október 07 2014 10:11:48
Sajnos az élet nem arrafelé halad, hogy hírnököt hagyjon az utókornak, de én bizakodóan állok.
Gratulálok versedhez.
Szeretettel Joli |
- október 07 2014 19:33:29
Kedves László!
Valóban így van ez, elgondolkodtató a versed, remekül írtad meg.
Szeretettel: Vali. |
- október 07 2014 21:08:37
Kedves Inpeters!
Ki adja tovább...?
Pontosan, hitelesen, az olyan emberek, mint TE!
üdv:gufi |
- október 08 2014 00:16:50
Nagyon szépen köszönöm! |
- október 08 2014 00:27:59
Kedves Inpeters,
gufival egyetértve: MI adjuk tovább! Én már három lányomnak tovább is adtam, mindhárom egyetemet, főiskolát végzett, van, aki kettőt is. Az én meséimen nőttek fel, én segítettem magyarból, nyelvekből, írtam róluk és hozzájuk verseket. Mindhárman több nyelvet beszélnek, egyik unokám már 4 nyelvet is beszél 15 évesen, igaz, ő a bécsi profi Theresianum-ba jár... Az anglománnal vigyázz! A világ nyelve lesz, sőt, már az is! A magyar egyedi, elszigetelt, önmaga nem él meg, nem boldogul a világban. Ha legalább 100 milliónyian lennénk! A gyűlölet, a barikád az van, sajnos, részben azért, mert nem értjük egymás nyelvét, nem tudjuk tisztázni, h mi a gond köztünk. A területrablással is légy óvatos, mint anno 2 világháborút is vesztett, utolsó német csatlós állam mai polgára... De itt nem lenne helye a politikának, abba is hagyom. De nekem, mint muzsikusnak, nagyon jó a fülem az áthallásokra. És vissza a vershez...
Én is szeretem a magyar nyelvet, művelem is, abban vagyok leginkább otthon. De van még 3 másikból felsőfokúm. Én lingvofil vagyok, esetleg lingvomán. A mai magyar szókincsünk jó ha 5 %-át hoztuk Közép-Ázsiából, a többit úgy vettük át más népektől a Kárpát-medence felé tartva. Aztán persze magyarítottuk, nyugati és szláv nyelvekből gazdagítottuk, és most itt vagyunk, megvagyunk, fejlődőképesek vagyunk. Hurrá! Tanítsd meg fiadnak! Ötezer éves üzenet, és még csak nem is magyar...
Gratulálok komoly, remek versedhez!
Elismeréssel: Dávid |
- október 08 2014 10:46:23
Remek vers, és nagyon szép gondolatok.Akár az Aradi vértanúk emlékére is íródhatott volna...Ma már szégyenkeznének az utódaik miatt, ez biztos...szégyen, hogy hová jutottunk, mivé lett az eszme, amiárt meghaltak...Gratulálok versedhez szeretettel:B |
- október 08 2014 17:58:55
Kedves Inpeters!
Aggódó soraidért minden elismerésem! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
