Csak néztem a formába öntött színeket
és mozgást adtam néki, meg hangokat,
és dimenziókba zárt idõben lelket,
és örültem hogy tetszett másoknak is
mi lángoló szívembõl folyt a papírra.
Sorban állt érte a jelen, a jövõ,
várták, titkolták szemlesütve, zajongva,
és elindult valami az énekben
a helyét foglalva el a gyilkolásnak
és meglepõdött maga az értelem
mert eltûnt a feledés meg a félelem
és az ürességbe belefolyt a csönd.
Fájón meleg volt, bíztatóan idegen,
született emberként maga az Isten.
És benne volt és kívüle és mindenütt.
Csak néztem a formába öntött színeket.
Sorban állt érte a jelen, a jövõ
és eltûnt a feledés meg a félelem.
Bennem volt, és kívülem és mindenütt
született emberkén is maga az Isten.
