|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Tegnap sétáltam, kéz a kézben
az úttal, hogy űzzük az időt,
már fákon ült a néma végzet,
míg bennem a szó magánya nőtt.
Kint a mezőn, hol méh se zsong már,
s csatakos deret vár a kökény,
csak szél dünnyög hintve zsolozsmát,
a szártalan száraz fű tövén.
Szél csavargat kerge tölgyest,
ám magoncok kedvét nem szegi,
azt remélik, belőlük hölgy lesz,
meghajolva feszülnek neki.
De most egy zaj üt fel magasra,
a tarlón riadt vadnyúl szalad,
ágközén egy szarvas agancsa
tépi szét a folyondárfalat.
Ám az út kezemtől elköszönt,
meglegyintve az ég sudarát,
hogy érezzem a létküszöbön
meleged és az ősz sugarát. |
|
|
- október 09 2014 15:36:44
Nagyon tetszik ez az út metafora!
Keretbe fogod vele ezt a gyönyörű őszi verset.
Üdítő volt olvasni. |
- október 09 2014 20:07:30
Jolika Kedves!
Ez szintén csodaszép!
Üdv:gufi |
- október 10 2014 00:01:56
Kint a mezőn, hol méh se zsong már,
s csatakos deret vár a kökény,
csak szél dünnyög hintve zsolozsmát,
a szártalan száraz fű tövén.-
Varázslatosan szép! |
- október 10 2014 08:49:00
Köszönöm szépen mindenkinek, hogy velem volt ezen a sétán, Lenta, Feri, Kata !
Joli |
- október 12 2014 16:31:44
Szépet írtál Joli, jó volt újra olvasni tőled. |
- október 12 2014 18:35:26
Köszönöm Bea !
Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 01. hétfő,
Egon napja van.
Holnap Rebeka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
