|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Vedd a kabátod, már nem vajúdik a rét,
fáradtan nyúlik, deret ér zabolátlan ágon a szellő,
értett fürtjeit küldi a szőlő teraszvenyigéken,
s dombjaira rózsaszirom rőt szeme ül,
míg selymeket sző ködös hajnalok dermedt hasadása.
Végtelen hívó kellem, lágy melegén heverésznek
a ballaszt pillanatok s félt titkai örök nyaraknak.
Ha felragyog, tavaszomban újra virágzik a
megbújt új levelek hűvösében a kis fürt,
látni fogod, bennem a vágy, s az évszakok nyugodalma sosincs,
általad innám szomjúzva a fényt a borodból. |
|
|
- október 10 2014 17:57:33
S[b][/b]vers, némi időmértékkel...tetszett, gratulálok:B |
- október 10 2014 19:20:59
Nagyon szépen, megkapóan fogalmaztál, örömmel és szeretettel olvastalak. (az utolsó sor nálam csúcs) Éva |
- október 10 2014 19:44:22
Kedves Joli!
A tőled megszokott, újabb gyönyörűséges versedet hoztad ma is nekünk, olvasóidnak. Gratulálok.
Szeretettel: Vali. |
- október 10 2014 23:13:28
Kedves Joli!
Varázslatos versed hangulata, magával ragadott...
Szeretettel gratulálok! |
- október 11 2014 08:30:45
Jolika Kedves!
Igen!
"általad innám szomjúzva a fényt a borodból."
Mindent megmagyaráz!
üdv:gufi |
- október 11 2014 19:23:21
Köszönöm szépen mindenkinek, Barnaby, Éva, Vali, Ariadne, Feri !
Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 01. hétfő,
Egon napja van.
Holnap Rebeka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
