|
Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A tó partján ültem félszegen.
Lábaimnak épp csak hízelgett,
mégis éber álmokat ontott belém
a meder mélysége, mely oly sekély,
hogy akár egy csöppnyi légy
is sétálhatna selymes felszínén.
Már rég elbújt a nap a föld mögött,
utat adva a fénylő hold árnyai előtt.
Csak dalol a világ, s már elbújt minden virág,
a nesztelen csendbe fonta át magát,
de nem félelmük viszi álomba szirmaik csodás,
bár hanyatló illatát, hisz még álomba zárt
létüket ünneplik az éj sötét folyamán.
Leveleik összefonva adnak menedéket
az éjben elhaló pillangók nemzetségének,
s talán még száz csodás élet meg nem született
szivárvány képét idéző életnek, melyet
nem láthat emberi szem, nem érinthet a kéz,
de a tó vize talpamon róluk mesél. |
|
|
- október 13 2014 15:15:58
A mostani szép idő tükröződik vissza versedből.
Szeretettel Joli |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök, Olivér napja van. Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|