A sírás kerülgetett akárhányszor csak rád néztem.
De a gyomrom görcsben remeg, mikor hozzámérsz,
Nem tudom, mit higgyek, mit akarsz, szeretsz-e,
Csak azt, hogy téged akarlak, nem élek másért.
Fáj minden perc, másodperc mikor mással látlak,
És könnyes szemmel, kívánkozva nézek utánad.
De ezt te észre sem veszed, mert üldözöd a vágyad,
A vágyad, hogy feljebb kerülhess egy más világban.
denes - február 17 2008 05:24:39
Fájdalmas, számonkérõ a versed kedves Anna.Van, amikor a megértésnek és megbocsátásnak is eljön a határa.
The Upper Hungarian Noble - március 14 2008 17:54:40
Pontosan tudom mit érzel... Egy cipõben járunk, ezt a verset én is megírtam egyszer, csak más szavakat használva)