|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Emlékkép
A szemedre emlékszem, a kacagásodra,
s arra még, milyen bőröd bársonya.
Felsejlik olykor, egy picike szoba,
hol őriztelek, nagy fáradt, álmosan.
Eldőltem az ágyon, s csak vártalak,
mint árva kis koldus, bambán bámultalak.
Néztem, ahogy dolgozol, asztal fölé görnyedsz,
vágytam, hogy tudd, tőlem bármit kérhetsz,
vártam hogy szólj hozzám, tarts szünetet néha,
árva gyerekből, lettem volna céda.
Nem követelőztem, csendben szerettelek,
s ha csúnyának láttál, hát annak is örültem.
Öledbe vágytam, erős karjaidba,
szomjaztam csókodat, minden pillanatban.
Ültem ott az ágyon, időnként eldőltem,
olykor rózsaszín álomba merültem.
Csendben álmodoztam, láttalak öregnek,
éreztem kezemben, reszkető kezedet.
Végig simítottam deres halántékod,
kedvesen csókoltam gondterhelt homlokod.
Hirtelen hangos zaj. Indulunk! Ébredtem.
Álmosan, topogva, tétován lépkedtem.
Véget ért az álom, fájt az ébredés,
a szép pillanatokat elfújta a szél.
Csak az emlék maradt, s a kérdés, mi bennrekedt.
Tengernyi szeretet, hogy lehet, hogy nem kell?
(Monori Andrea 2014.10.18.)
|
|
|
- október 19 2014 09:13:40
Van ez így, kedves Andrea, más frekvencián ( ha egyáltalán van nekik  ) mozognak.
Szép vallomás.
Szeretettel Joli |
- október 19 2014 11:14:02
Kedves Andrea!
Ez igen, gyönyörű a versed, sajnos nem mindig úgy alakul, ahogyan szeretnénk, a sors tartogat meglepetéseket. Gratulálok, remek versedhez.
Szeretettel: Vali. |
- október 19 2014 11:43:49
Köszönöm, kedvesek vagytok.
A igazsághoz hozzátartozik, hogy bár ez egy "női" vers, fiúk, férfiak is szeretnek mélységesen, feltétel nélkül, viszonzatlanul.
Ma már látom, érzem. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
