|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 I
Még élve, a csillagok alatt,
Az éj sötétjében eltemetve,
Hallod a hallgatásomat,
Mintha egy madár vijjogva repkedne.
Istenem elér-e hozzád a panasz,
Vagy mint bárki mást, hiába ostromollak,
A félelem út macskakövei,
Könnycseppjeimtõl felvacognak.
Fázva, türelemmel várnám,
Hogy jelet adj, egy stigmát,
Életem ne vedd még magadhoz,
Csak keress, simogass, ölelj át.
Ne tégy ki fagynak, metszõ szélnek,
Ne kapkodjak friss levegõ után,
Szeresd e elárvult testet,
A forró lelkek nem dideregnek.
Légy része az öröm-áradásnak,
Mint folyónak a széles folyómeder,
Nincs helye még a pusztulásnak
De figyelj ! a lelkem egy zátonyon hever |
|
|
- február 17 2008 11:28:15
Kedves Jolika, jöhet a dagály, ne keseredj el! nagyon tetszett amit írtál. |
- február 17 2008 11:57:16
Jolika!...nekem errõl egy szelíd-gyereksírás jutott az eszembe,akinek a szemében fájdalom,de a lelkében remény van....gyönyörû!szeretettel-ircsi |
- február 17 2008 12:30:56
Hmm..., kedves Joli!
Mint egy magányos sellõ a szirteken,
vagy egy partra vetett szerencsétlen hal,
- de várj, míg egy hullám magával ragad,
S az e világ ízét, zamatát érezheted majd!
Tetszett!
Lajos
Louis De La Cruise |
- február 17 2008 12:32:54
Szép lett a versed, magával ragadott. De ne legyen zátonyon a lelked, mert lesz ki rádtalál és felemel. Gratula. Szeretettel:Kormi |
- február 17 2008 23:02:12
Szépen, szabályosan megszerkesztett, költõi képekkel telített a versed, mély érzelmeket, mondanivalót tükröz.
Maryam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. július 09. szerda,
Lukrécia napja van.
Holnap Amália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
