|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Egy öregvő ember volt, hallgatag,
mint akit soha nem sütött a Nap,
ott hajdokolt a sok titok között,
pár centivel a vén padlat fölött,
különleges fortélyról nem tudott,
a vastag mégis csöndön átjutott,
s az armarium rejtekeiből,
a papot lassún öltöztette föl,
ismerte élő, újszülött, a holt,
az Isten helyi mindenese volt,
és pont időben bízta rá az ég,
az öreg harang fénylő kötelét,
megengedte, hogy néha húzzam én,
és csimpaszkodjak hangja peremén,
még ma is látom, ahogyan puhán
tolja elém a ministráns ruhám,
úgy jár-kel, mint a hangokon a vak,
s bár minden szertartásról lemarad,
de végül mégis ő zárja a sort,
mint öreg demizson a misebort. |
|
|
- november 04 2014 13:44:02
Jó lett!
Elismeréssel, barátsággal: KíberFeri  |
- november 04 2014 21:57:10
Mindíg különleges élményt nyújtanak írásaid, imádom őket, ez is nagyon-nagyon tetszett! Szívből gratulálok!
Ha lenne köteted, én lennék az első vevő...
Szeretettel
szí  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
