|
 Vendég: 113
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Lelkem kalitkából szabadult
Madárként száll. Elõttem az út,
Elõttem a szabadság. Miért fáj
Mégis ez a zabolátlan világ?!
Ledöntöttem életem bálványát.
Hisz' könyörögtem és imádtam,
De nem segített rajtam. Elhagyott.
S már azt hittem, a szívem halott.
De csak saját magamat büntettem
Az ártatlan bûnökért, s a szûzies
Vágyakért. Visszavártam az elveszett
Szerelmet. De vissza többé nem jöhet.
A lelkem feketében járt, s gyászoltam
A múltat. Elhittem, nem lehet máshogy.
De most valahogy kellenek a fények,
A színek, s kellene végre valaki más.
A szívem új tavaszra vár. És lehet,
Megtaláltam, ki hangjával a teret
Újra betölti, s az oltár üres helyét
Nem látom többé, ha tudok szeretni... |
|
|
- február 18 2008 09:51:55
Jó úton jársz, a múltat visszahozni nem érdemes, csak felidézni, hogy tanuljunk belõle. Szép volt a versed-. |
- február 18 2008 10:00:58
Múlt idõt használsz, ami azt feltételezi, hogy lezártad, jó úton haladsz. Tárd ki szívedet, az oltár helyét valaki biztosan elfoglalja majd. Szép volt.
Maryam |
- február 19 2008 07:11:57
Remek vers, remek felismerés! És igen, kellenek a fények
nagyon és nagyon kívánom, hogy most sikerüljön
Szeretettel:Zoli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
