Véletlen volt, hogy megszülettem,
az is, hogy fehér ember lettem,
épp így lehettem volna állat,
fű, fa, madár, virág, vagy fáradt
fényű opál a hegyben,
véletlen, hogy megszülettem...
ha már megszülettem,
ne adj másnak,
közel s távoli elmúlásnak,
ne adj magánynak, se a csöndnek,
tarts meg a vágynak, az örömnek,
legyek az élted...
tudjam: emberré lettem érted! |
|