A kék égen már gy?lnek a fellegek,
Szívemet támadják, ?zik emlékedet.
Feledtetik a rosszat, csak a szépet hagyják,
A szépet, melyet az életembe hoztál.
Hajdan T?led én, szerelmet kaptam,
Majd jöttek a fájdalmak, melyek már lassan nem kínoznak.
S most újra fénysugár jelenik meg az égen,
Szívem újra szerelemre éhes!
