|
 Vendég: 110
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy kalitkában zárt, és az erdő szabad madarának
története, mikor közeledésük, találkozásuk megszületett.
Így szólt az erdő madara:
Barátnőm, gyere velem, repüljünk széltében, hosszában !
Így szólt a kalitkába zárt:
Gyere ide, mert itt együtt lehetünk.
Jaj, de vajon kinyújthatom-e szárnyaimat a kalitkádban ?
Jaj, és rakhatok-e a csillagos ég alatt fészket ?
Kedvesem, énekeljük az erdő énekét,
jöjj, jöjj és megtanítalak a tudós emberek nyelvén énekelni.
Az erdő madara megszólalt: nem, azt az éneket soha,
soha nem tanulhatod meg, énekelni soha nem fogod.
Annyira vágyakozóak voltak, de nem fogják megérteni
a szárnyaikban megbújt vágyakozást.
Figyelték egymást kívülről, belülről,
verdesték szárnyaikat, és megállás nélkül énekelték?
várlak ............
A szabad szárnyú megszólalt: félek, nem tudok, oly zárkózott vagy,
s a bezárt folytatta: Jaj, annyira kifáraszt,
a szárnyaim halállal vannak megtelve ! |
|
|
- november 30 2014 10:01:00
Jó a mondanivalód.
Elismeréssel: KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
