Egyszerû asztalterítõmet
csipkés-hímzetté varázsolja
a gondolat,
ha este fáradtan magam elé nézek,
csendben üldögélek,
és rád gondolok, kedves.
Emberi jóságod fénye
a közönyt eltörli, belesöpri
a régmúltba,
ha idevarázsolom gyöngéd-mókás hangod,
érzõ, szelíd lényed,
hisz rád gondolok, kedves.
Mélybársony szemeid lángja
érzés-sugaraid felém ontja,
és érezlek,
már nem vagyok egyedül és összeköt minket
közös hullámhosszunk,
mert rád gondolok, kedves.
