materiális álarc mögé bújva
bambán szagoljuk a napokat,
lehet akár vasárnap, akár kedd,
mindegy, hogy ?sz vagy tavasz,
degeszre tömött gyomorral, korgó aggyal
már a gondolattal sem játszunk,
nemhogy magunkkal vagy egymással,
futurisztikus röfögéssel tespedünk,
-kit érdekel-tekintettel ?zzük
egyre próbálkozó álmaink, és csak
tapossuk a malmot és egymást vakon,
nagy szavak mögött senyvedünk,
csak hallgatjuk az ostorcsapásokat,
egyre lustább lendülettel lüktetünk,
inkább megfeszítjük nyakunk-
így nem szorít annyira az iga
Marika
