|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
A nagy időben picinyét homályló
alakkal bújik meg a teknővájó,
nagy álmot élt, mint esténként a vén Hold,
az étke sokszor móddal kent kenyér volt,
jó hétre költözött az udvarunkba,
és gyerekjáték volt neki a munka,
ott vert tanyát az öreg nyárfarönkben,
a köré göcsörtölődőzött csöndben,
volt benne balta, kétnyelű kés, fénkő,
meg ő, a minden mozdulathoz értő,
aligse szólt, csak dörmölt hajladozva,
s a kapocskát víg ujjaiba fogta,
egy görbe húr volt, olyan bőrre szikkadt,
és pengetője minden ajzott ínnak,
így napra nap, és így reggelre a reggel,
a kéz egyidős lett a lélegzettel,
én varázsolását is kifigyeltem,
de kérdést, nem mert föltenni a nyelvem,
s a végén árva büszkeséggel várta,
hogy anyám szúrós szeme megcsodálja
a nyárfatestből kiálmodott művet,
én mesekönyvnek láttam, gyönyörűnek,
a jó szót már csak módjával fogadta,
s míg el nem illant, ő maradt a gazda,
de akárhogyan, ma is egy a kettő,
a teknővájó és a nyárfateknő,
s míg ki nem kezdték botor repedések,
még szolgált nálunk közel ötven évet.
|
|
|
- december 07 2014 17:15:38
Remek vers, nagyon tetszett.Gratulálok.Gyerekkoromban én is sokszor láttam, hogy lehelnek életet egy darab fába, ami egy emberöltőn át kiszolgálja a tulajdonmosát...vagy még tovább is.Köszönöm, hogy olvashattam emlékezésedből.Üdvbözöllek:B |
- december 08 2014 17:45:30
És is ismertem még tekenővájókat!!!
Elismeréssel: KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 21. kedd,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
