Napkorong

Késő délután volt
akácon gyűltek a varjak,
a fagyos úton
lábaim hozzá indultak.

Szél rángatta kabátom,
úgy mint aki vinné,
úgy mint aki nagyon,
nagyon irigyelné.

Jégcsapok függtek
ereszcsatornákon,
kapaszkodtak egyre
mint bennem egy-két álom.

Nyitottam az ajtót,
a résen beszökött a hó,
apám bent az ágyon,
deresen vacogó.

Fagyos hideg volt,
elfogyott a gáza,
s míg ő az ágyon aludt
felszökött a láza.

Rám mosolygott szeme,
pedig lehelete dér,
sóhajom szaladt az égre,
fel az Istenér’

Egyedül jött vissza,
mint már annyiszor,
talán üzent is…, hogy jobb
ha takarót hozol.

Szinte szakadt a hó,
de én szedtem a lábam,
félóra sem volt
s a boltot megjártam.

Sietve téptem le
a csomagoló papírt,
s betakartam apám,
ki könnyek nélkül sírt.

Láthattam volna,
csak só ment a szemembe,
de úgy csináltam én is,
mintha rendbe lenne.

Begyújtottam, s mikor
már szűnt vacogása,
elköszönt tőlem
drága keze szorítása.

Az ajtó előtt
még felnéztem az égre,
és süket lett a fülem
minden szent igére….

….Néhány év múltán
egy kezdődő nyáron,
az a takaró lett szemfedél
az édesapámon.

Gyertya lángja égett
füstje keringve szállt,
s én térdre esve zokogva
tanultam a halált.

Hozzászólások

szoszircsi - december 11 2014 10:14:30
Megrendítő, gyönyörűséges versedből mélységes szeretetet árad, megtaláltam magam benne, és ez a legtöbb amit adhatsz nekem...
Őszinte szívvel gratulálok!

szeretettel
szí

fava - december 12 2014 20:37:32
Bensőséges szeretet,odaadó figyelem,mélységes odaadás árad a sorokból felém,ott jártam veled én is ,átéltem ,meéltem,megkönnyeztem ....egyszerűen szép! Szeretettel olvastalak:fava

KiberFeri - december 13 2014 12:17:50
Szívbemarkolón szép verset írtál. Hálás a köszönöm, hogy olvashattam.
Poétaöleléssel és szeretettel, elismeréssel és barátsággal: vivát, vivát, vivát!
KíberFeri