Kiégve
Kiégett kályha vagyok, egy üres szobában.
Kitépett virág, egy hideg sírkő ágyában.
Elhagyott szerető, elolvadt jégeső,
üres tér, anyag, idő, ez lettem én.
Életem huszonhárom éve, elszaladt,
elmúlt napok, fájó égető hiánya nőknek,
egy mosolyt sem kapok, miért baj,
ha egy kis szeretetre, boldogságra vágyok?
Nincs levegő, nincs egy szerető,
mint eltévedt árnyék, egy sötét erdő mélyén,
úgy fáj, hogy az örök tél, belém
költözött fagyos, tüskés, örök kín.
Lemerült vágyam, lemerült az ész,
kifulladt jövő, egy helyben toporgó
és keserű a múlt...
kiégett kályha vagyok, egy üres szobában,
kitépett virág... saját sírom ágyában... |
|
