Napkorong

Silvester

Im niedern Zimmer
zieht sich der Pfeifenrauch in dicken, blauen Schwaden.
Der Nachtsturm rüttelt an den Fensterladen;
die brave Lampe leuchtet mir wie immer.

Wie stets glüht mir der rote Wein
im festen Glase mit dem Kaiserbilde;
ein stiller Wein - er mundet mir so milde -
ich träum ins Glas - was spiegelt sich darein?

Vier lange Jahre.
Es hieß sich immer wieder, wieder ducken
und schweigen und herunterschlucken.
Der Mensch war Material und Heeresware.

Das ist vorbei.
Was ist uns nun geblieben?
Wo ist das Deutschland, das wir ewig lieben?
Wofür die Plackerei?

Für nichts.
Ich tue einen Zug - die Pfeife knastert -
Was hat man uns gebetet und gepastert -
Tag des Gerichts!

Und wißt ihr, wer uns also traf?
Der Koksbaron und der Monokelträger,
das Bürgerlamm und der Karrierejäger -
Ihr lagt im Schlaf.

So wacht heut auf!
Wir trugen unser Kreuz und jene ihre Orden
wir sind gestoßen und getreten worden:
Muschkot, versauf!

Vergeßt ihr das?
Denkt stets daran, wie jene Alten sungen!
Ich aber komm euch in Erinnerungen
ein volles Glas -!
_______________________________________

Szilveszter

Kicsiny szobában
Pipámnak füstje száll, vastag gomolyban, kéken.
Vihar cibálja ablakom az éjben,
S mint mindig: ég a kedves lámpa nálam.

Előttem bor – vörös, fanyar,
A császárképes masszív, zöld üvegben;
Egy néma bor, mely simogatja lelkem –
Álompalack – tükrözni mit akar?

Négy súlyos évet.
Mely mindig újra eltölt félelemmel,
És hallgatással, elnyelt sérelemmel,
Mert ember játszott ágyútölteléket.

Ez már a múlt.
Mi az, mi ránk maradt hát?
Örök szerelmünk, hol vagy, Németország?
E kín ránk mért borult?

Nincs rá adat.
Serceg pipám, ahogy meghúzom mélyen –
Mit kértek tőlünk, mit adtak cserében?
Ítélj magad...

Ki volt, ki minket meglopott?
A monoklis, a bányatulaj báró,
A bárányt játszó s karriervadászó –
De alszotok…

Hát, talpra ma!
Keresztet hordoztunk, míg mások érdemérmet,
Ütés, rúgás jutott nekünk, nem volt kímélet:
Pusztulj, baka!

Ember felejt?
A régi dal hogy szólt – maradjon emlék...
Most eszetekbe egész mást juttatnék:
Egy telt kehelyt!

* * * * *
*/ Emlékezés az első világháborúra