|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 I
Visszakaptalak. Az érzés mégis fáj,
mikor ér el vajon újra a magány.
Mikor hiszed újra, hogy nem kellek már,
És édesebb a magány, mint ami velem rád vár.
Szeretném tudni, mi lakik benned,
Mi az amitõl néha a lelked úgy szenved.
Mi az mi néha hideggé, jegessé tesz,
Szeretném tudni, miért érzed ezt.
Veled vagyok mindig, míg el nem küldesz,
Visszatérek örökké, míg el nem engedsz.
Nem hagylak el, mert nélküled csak egy árnyék vagyok.
Egy fûszál, mely vizet már rég nem kapott.
Egy töredék, mely egésszé csak általad válik.
Egy lélek, mely nélküled még a napsütésben is fázik.
Mi az amitõl rettegsz, mi az amitõl félsz?
Mi az amit titkon remélsz, de nem kérsz?
Ha tudnám a választ, harcolnék veled,
Hogy ne legyen többé jeges tekinteted. |
|
|
- február 20 2008 04:12:09
Hu! Ezt nagyon szépen leírtad
Tetszett !!! |
- február 20 2008 05:20:54
Nagyon szép szívetmelendgetõ verset írtál: Ildi |
- február 20 2008 13:21:01
Nagyon szépen gogalmaztad meg a párod iránt érzett aggodalmaidat, és együtt érzésedet.Szeretettel Babian |
- február 20 2008 15:24:19
Szép agodalmas, odafigyelõ lett a versed. Gratula. Szeretettel:Kormi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
