|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,231
|
|
Valahogy, honnan, mindig félúton vagyok,
Remélem, innen én bárhová eljutok.
Talpam alatt halkan görögnek el a kövek,
Önzetlenül nem állok útjába senkinek.
A múltam mind rám zúdul a most felé,
De hegyek nem zúdulnak lábam elé…
Úgy tűnik, bármerre, mindig félúton vagyok,
Az életem így alakult, kicsi maradok.
Félek, de alólam nem fogy el az út,
Átélem, megyek… minden csak körbe fut.
Tisztán látom, mindig félúton vagyok,
Keresek új utat, de nem találok.
Állítólag az út a fontos, nem a cél,
Az sem segít, ha hitem és szívem acél?
Tényleges már, mindig félúton vagyok,
Hitem töretlen, tudom, mit akarok!
De ezen úton megvalósítani nem tudom,
Ezen az úton tán' vezet, de hová a sorsom?
A múltam mind rám zúdul a most felé,
Hegyek mért nem zúdultok lábam elé?
Valahogy mindig, csak félúton vagyok,
Mint ki utas… de csak pót-utas vagyok.
A sorsom, mint utam, alám kényszerül,
Én próbálok továbbmenni emberül.
Vecsés, 2011. február 22. – Kustra Ferenc
|
|
|
- január 28 2015 22:09:32
Drága Barátom Druszám! mindig maradj is ember! embernek lenni mindenkor és minden körülmények között! ez az igazi kihívás az embereknek,mert sok embernek hiányzik a szívéből a szeretet!
Gratulálok remek versedhez! Baráti öleléssel ruszád! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. november 11. szerda,
Márton napja van.
Holnap Jónás, Renátó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
