|
 Vendég: 124
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kisgyermek sírása hallatszik az utcán,
Szakadt ruhába menedéket keres
És szomorúság van az arcán.
Az élet kegyetlen sorsot szabott rá,
Mert apátlan, anyátlan lett az árva,
S elfeledte már, hogy mi a boldogság!
Nem volt már senki-e, se
Egy maga kóborolt,
Azt sem tudja már mi a család,
És egyedül csatangolt.
Ételhez is úgy jutott, hogy valaki megszánta,
A világ is magára hagyta, mert
Szülei meghaltak és nincs már családja.
A törvény is összeesküdött ellene
Egy kapualjba csendben megpihent,
Külleme koszos volt s nem volt mit enni-e.
Egyszer éppen arra sétált,
Egy elkeseredett özvegyasszony,
A szíve megesett e gyermeket látván,
Szeme könnybe lábadt, megsajnálta,
Hogy a kis árvának védelmet nyújtson,
A gyermek újra boldog volt,
Mert lett neki mamája.
|
|
|
- január 28 2015 10:49:44
Nagy kerek és fölöttébb megható a történeted, mintha egy mesét olvasna az ember. Pedig biztos van ilyen...
versedhez és éleslátásodhoz csak gratulálni tudok: KíberFeri    |
- január 28 2015 12:46:25
Kedves Druszám! Köszönöm éles látásodat! ez a történet az 1800 évekről szól Angliában Éppen kezembe akadt egy könyv és megihletett! De lehetne sajnos a mai valóság is amennyi hajléktalan ember és gyerek él az utcán! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
