Még várnak
az álmok
az ágyam elõtt,
még égnek
a lámpák
a házak elõtt.
még alszik
az utca
a hajnal alatt,
de látod
amott
az embert!?
Belépni
készül
a csöndbe.
Vállán fénylõ
pengéjû
acélkasza villan,
övébe szúrt
kaszakõ
boldogan libben,
piros-kockás kendõben
alma,
kenyér szunnyad,
s háta mögött
korcs lesi
biztos lépteit.
és néha
néha
kuncog.
marica - február 20 2008 15:54:26
Nekem is kedves
Én is találkoztam Petõfivel MegerõsíthetemCookie írását.
Szóval iskola példa az idõmértékes verseléshez. Jók a képek érezhetõek.
Üdv: marica
Nagyerdessy - február 21 2008 19:44:53
...tizennégy éves koromban fogalmaztam meg e gondolatot. Azóta sem tudok hozzányúlni.
Petõfi Sándor élet terének képzetébõl indulva keresem magam.
...talán ezért is írok egyes szám elsõ személyben, és kínálom írásaimban az a hiányt, ami lehet akár a tiéd is...
...hogy nem láttad benne, ez még nem a te hibád...
Örülök mindenkinek, aki olvassa gondolataimat, és köszönöm aki hozzáfûz valamit, mert segít véle tökéletesnek lennem!
cookie001 - február 22 2008 02:11:18
Húúúú,kedves Nagyerdessy úr,jól lekedveseztük a halált.
...de az a piroskockás kendõ....meg a kép...igen a KÉP a hibás.
