Napkorong

Míg az élet sikeres és szertelen
addig a lelked kevésbé meztelen,
aztán jő az Élet, a nagy karmester
és egy vaskos doronggal jól hátba ver.

Eszedet átjárja a fájdalom, a düh
amely a lelkedet is rágja, mint a rüh.
Fáj a szíved és testedet marcangolja,
Végül veszteség a lelked darabolja.

Miért kellett választanod: mint üldözött
a dobbanó szíved és magzatod között.
Ez a kérdés: mi ez? elkárhozás?
vagy a testvérekért az áldozás?

Feláldoztam őt, aranydarabkát,
Őt a lelkem egy nagy darabját,
hisz a két testvér
hús-vér anyát kér.
Én a gondviselés miatt túléltem,
az intenzívről így hát hazatértem.

Mondd, miért kaptam én ezt a leckét?
Miért kellett így elhagynom... testecskét?
Én a kemény leckéből talán tanultam,
de a haragomtól még nem szabadultam...

Felálltam, igaz néha még-még elcsuklom,
de tudom, hogy nekem ezt kellett tanulnom.
Nehéz a lecke, bár az alázatból közepes,
a gyógyíthatatlan lelki-hegből viszont jeles.

Szőke Zsuzsanna 2014.novembere

Hozzászólások

Dellamama - január 29 2015 09:58:52
Megrázott a történet. Választani nagyon nehéz a magzat, vagy élni a meglévőkért.
Zsuzsikám gratulálok, szeretettel: Maria

Zsuzska77 - január 29 2015 10:18:04
Kedves Maria, köszönöm! Zsuzsi

agnesangela - január 29 2015 12:07:41
Ilyenkor nehéz megszólalni.Talán nem is lehet, mit mondani,csak átölelni a másikat, megfogni a kezét, hogy tovább tudjon lépni.. Megrázó történet. Szeretettel üdvözöllek: Ági

Zsuzska77 - január 29 2015 12:57:15
Köszönöm, kedves Angéla és az ölelést is...

fava - január 29 2015 18:26:45
Mélyen a lelkembe mart ez a versed...nem tudom mit lehetne mondani,hisz minden szó kevés,kivánom találd meg a békéd...bár tudom hogy nagyon nehéz!
Szeretetteli ölelésem:valika

Zsuzska77 - január 29 2015 20:08:48
Kedves Valika! Köszönöm szépen! Zsuzsi

KiberFeri - január 30 2015 18:41:04
Igen, sajnos a sorsok nem egyformák és nem feltétlen jók! Rád a sors ezt rótta...
Szívet szomorító versed nagyon jó és szemléletes...
Gratula! KíberFeri