Sokszor a könnyek befelé folynak,
De nem szégyen sohasem a sírás,
Fõleg,ha senki nem látja,hogy potyognak,
Mindig következik a lassú megnyugvás,
Mázsányi lelki tehertõl szabadulsz meg,
Melyet ha tovább cipelnél,belerokkannál..
Sírj!Hulljon végig arcodon sós könnyed,
Ne szégyelld,hogy az élet néha nagyon fáj!
Szerelmek,csalódások,család,kapcsolatok,
Ti okoztátok e tengerré dagadt könnypatakot,
De sírás nélkül nincs élet,nincs érzelem,
Mert öröm és bánat könnycseppekben terem.
