A gyerekkorból elõre haladva
Homályosul a varázs hatalma;
Sajnos lassan megöregedünk,
Meghalni kényszerül a gyermek bennünk.
Az elsõ felfoghatatlan benyomásunk,
A "megfogható" életbe zuhanás;
Vezetnek tovább támaszték nélküli igazságok
És felrúghatatlan kemény játékszabályok.
Létrehozunk mûveket-írunk,
Zenélünk,festünk és tanítunk;
Megpróbáljuk a világot átvarázsolni,
De nem sikerül a valót felfedezni.
A halandó életbe bonyolódva,
Rácsos kalitkába zárva,
Kérlelhetetlen fogságba esünk,
S onnan már nem menekülhetünk.
Pedig a gondolatnak hatalma van,
De hiábavaló erõss szabadalma,
Akár egy szárnyaszegett madár
Elakad,nem tud repülni tovább.
Mire gondolatunk megszületik,
Tudatunk alá kerül s felejtõdik,
De nem tûnik el,ott van lent
Elsüllyedt kincsként hever.
Ha vándorolni kényszerülünk
A pusztába is magunkal visszük,
Az isteni törvényt és imádást
A végsõ értelemrõl való tudást.
